A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)

Páll István: Szárazmalmok Északkelet-Magyarországon a 18–19. században

lisztelő és kásakövekkel van felszerelve, vagy hogy a malom a liszten kívül „egy szer s mind kásátt is Darál" (a 19. század közepéről több mint egy tucat helységből vannak ilyen adataink)

34

. A malomkövek ára meglehetősen magas volt. Már idéztem 18. század közepi adatokat; egy évszázad múltán a kövek párját Radon 60, Püspökladányban 110, Vasmegyerben 115 forintra becsülték.

35 A hasadt kövek közül a még használhatónak ítélteket ráffal, abronccsal vagy karikával fogták körül, hogy továbbra is őrölhessenek velük. Az elhasználódott köveket sem mindig dobták ki: Nyíregyházán 1836-ban az inventárium szerint Szekeres Sámuel cserkészi malmában egy kopott malomkő a „kémény alatt lévő tűz helyen" szolgált, míg a Vidoven-féle malomban két hasznavehetetlen malomkő közül az „egyik a' tűz helyen, másik az ajtó előtt használtatik" * A vasalás ill. a kovácsmunka szintén jelentős értéket képviselt a malmokban. Ezt bizonyítja, hogy Ajakon még a bérleti szerződésben is külön foglalkoztak „a' vasnemű eszközök" beszerzésének és pótlásának kérdésével (lásd az 5. sz.mellékletet!). Vasalni kellett a bálványt, hogy szét ne repedjen az alsó és a felső vége; vasból készültek a forgó csapok és a perselyek, a malomkövek keresztvasai, melyek az orsók vastengelyével álltak összeköttetésben, s különféle kengyelvasak, srófok, hevederek stb. tartoztak még a malomhoz. A vasneműek készítéséhez kovácsmunkát vettek igénybe, azt a molnár nem maga végezte (1758-ból Tiszaeszlárról van adatunk arra, hogy a tiszttartó 9 dénárt adott „Malomra való vas pánt csinálásáért a Czigánynak", s 1 magyar forint 2 dénárt a következő évben korongvas készítéséért, „mivel meg holt a Comentios kovattsa az Uraságnak".

37 A malom vasanyagai tűzvészek esetén részben még felhasználhatóak maradtak; Kéri János püspökladányi „száraz lisztelő és kása tsináló" malmából 1846-ban a tűz után csupán a következő anyagok maradtak meg: „2 korong vas, keresztvas és persely, bálvány sarok karikájával, 4 korongra való karika, hasadt kőre való ráf, 2 pár heveder - ajtóra való, több darabból álló vasak, égett tzulápok és több darab fák", melyek közül a vasak 43 forintra becsültettek.

38 A malomban fellelhető vasneműek értékének két végletét is említsük meg: Radon 1846-ban ,,A' malomban a Kováts munka vas árával" csupán 10 forintot tett ki, míg Püspökladányban 1847-ben a „korong, keresztvas, balvan tsap, persely, srof szeg es több kényei vasak es foglaló vasak" értékét 100 forintra becsülték.

39 A malomház berendezései között fontos szerepe volt és minden ilyen építményben elhelyezték a vámtartó hombárt vagy szuszékot és a vámtartó hordókat; „a molnárok rendszerint harmadrészt kaptak a földesúrnak járó 10 %-nyi malomvámból, melynek ládáját csalárdságaik megfékezésére lakattal szokták ellátni" (WELLMANN 1979. 157.). A hombár vagy szuszék keményfa deszkából készült, zárható, a SzMLt. IV.A.19.1., 3., 6., 10., 11., 13., 15. SzMLt. IV.A.19.12., 13., 10. SzMLt. V.A.102/J. 82/162. SzMLt. IV.A.9. F.XXV. No3. SzMLt. IV.A.19.14. SzMLt. IV.A.19.13. 210