A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)

Muraközi Ágota: Adalékok a 17. századi harangok kérdéséhez a Felső-Tisza-vidékén

A 18. század első felében még továbbra is intenzív a kapcsolat a Felvidék és a felső-Tisza-vidéki falvak református egyházai között. Míg az ország északi részét Besztercebánya látta el harangokkal, addig a Felső-Tisza-vidéken zömében továbbra is Kassáról és Eperjesről származó harangokat találunk.

23 A század közepétől a fontosabb kereskedelmi és ipari központokban Losoncon és Rozsnyón (Lucenec és Roznava, Csehszlovákia) és a bányavárosokban - Selmecbányán és Körmöcbányán (Banská Stiavnica, Kremnica, Csehszlovákia) - létesültek harangöntő műhelyek. A hivatásos - céhbeli - mesterek tevékenysége mellett területünkön is működtek vándorló harangöntők. Számuk jelentős lehetett a 18. század végétől. Néhányuknak nevét is ismerjük az egyházi leltárakból, illetve a harangfeliratokból.

24 E mesterek származása és működési területe jelzi, hogy a Felvidékkel lazultak az ilyenfajta kapcsolatok; helyébe az Erdély felé mutató kereskedelmi orientáció lépett. További kutatás feladata a Szabolcs-Szatmár megye területén napjainkra megmaradt harangok felmérése, a feliratok tartalmi elemzése, betűtípusok szerinti elkülönítése, a díszítmények stílustörténeti értékelése.

25 Mindezek során még számos harang öntőmesterének nevére derülhet fény. További bizonyítékokat nyerhetünk a Felvidék és a Felső-Tisza-vidék kereskedelmi - művelődéstörténeti - kapcsolatainak konkrét megnyilvánulásaira az elmúlt századokban.

26 23 24 25 26 Eperjesen pl. a Lecherer családban mintegy száz évig apáról fiúra szállt a harangöntő mesterség (MIHALIK 1897.344., PATAY 1977.21.). Az erdélyi Rettegről (Reteag, Románia) származó Lázár, Cserepi, Fogarasi családok tagjai vándorló harangöntők voltak. Lázár György Matolcs (1774), KÖmÖre (1770): Lázár János Megyer (1782); Cserepi Ferenc (1791-1792) Szamoskérkét harangját; Cserepi György pedig a Semlyényben lévőt (1793) öntötte. FÜlesdrŐl származott Nemes Szatmári Antal harangöntő. Kirilla János Beregben és Szatmárban működött. László Sándor Aranyosapátiban, Tatár János Mérken, a mándi születésű Csepelyi Ferenc Kölesén lakott. (TREL 1809.5-6., DÁVID 1981.32.,55.,73.,74.,85.,129.,161.,265.,274.,318., valamint KISS 1878. és ORBÁN 1868. számos adata.) Csernyánszky még hat G. Wierd által öntött harangot említ, melyek a mai SzabolcsSzatmárban megmaradtak (Nyírbátor, Gulács, Kisszekeres, Szamostatárfalva, Benk, Tiszadob), Ulrich M. készítményei közül pedig két harangot (Lónya-1666. és Nagy kalló-1667., mely utóbbi a jánkmajtisi görög katolikus templomba került) (CSERNYÁNSZKY 1986.223.). Köszönettel tartozom lektoromnak, Takács Bélának, aki véleményével segítette munkámat. 196