A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)

Muraközi Ágota: Adalékok a 17. századi harangok kérdéséhez a Felső-Tisza-vidékén

végett többször is útra keltek az egyház elöljárói, szomszédos községek református egyházainál érdeklődtek a már elkészült harangokról, öntömestereket kerestek fel messzefekvő műhelyükben. A leltárból kitűnik, mennyire tekintették mértékadónak vásárlásaiknál a patrónusok adományozta harangokat. A Wierd-féle harangok jó technikai színvonalat képviseltek, s ki tudták elégíteni a magasabb művészi igénnyel fellépő megrendelőket is. I A Georgius Wierd örökébe lépő Ulrich Mátyás harangjaival szintén találkozunk vidékünkön, jóllehet működési köre szerényebb, mint elődjéé. Az 1809-es leltárban olvashatjuk, hogy Csaholcon a fatoronyban - „mely Atyáinktól maradt ránk, mikor épült, nem tudjuk" - van két harang: 120 fontos; felirata: CSAHOLCZI Sz(ent) EKKLESIA ÉS KÁLLAI ÁBRAHÁM MAGA KÖLTSÉGÉN ÖNTETTÉ ANNO D.I. 1793, a másik harang 20 fontos: IN HONOREM DEI FUDIT ME MATHIAS ULRIC IN EPERJES (TREL 1809. 6.). A hejcei harang felirata a készítés évét is jelöli: IN HONOREM DEI FVDIT ME MATHIAS VLRICH IN EPERIES ANNO 1668 STEPHA BAXY FCURA ECLE HECENSIS. Vagyis kitűnik ebből, hogy a harangot Baksy István „rendeletére" (=rendelte) Ulrich Mátyás eperjesi mester öntötte. A harang oldalát szalag és virágmotívumok, angyalfejek, s egymással szemben álló, hosszúfarkú madarak (pávák) díszítik. Ulrich Máyás 1657-1678. között tevékenykedett. Vásároltak tőle harangot Biharból is (MIHALIK 1895/b.445.).

20 Az 1809-es leltár a Wierd és Ulrich működését közvetlenül követő időszakból több öntőmester nevét említi: 1679-ben a tunyogi gyülekezet számára Johannes Schmox krakkói mester készített „nagyobbacska" harangot (5 q, 1679.).

21 A tarpai (Bereg megye) 24 öl magas toronyban - amelyet Mészáros András tarpai ácsmester készített - volt egy 1826-ban öntött harang, melybe egy kisebb harangot olvasztottak be, körirata: GOSS MICH JOHANN M. SCHNEIDER IN KASCHAU АО. 1702 (KELEMEN 1939.388.). Schneider Mihály János egy harangja Vajdahunyadra (Hunedoara, Románia) is eljutott 1693-ban (ezen KAY /SERLICHER/ STUCKGIESER-nek, azaz császári ágyúöntőnek nevezi magát). A jolsvai római katolikus templom harangját Schneider Kassán öntötte 1707-ben. Ugyanott a városi harangtorony harangja Iohann Friedrich Kluge besztercebányai mester munkája 1717-ből. A hejcei római katolikus templom harangján MATHIAS SNOR (1713), egy másik kis harangon a kassai CAROLUS EITELPERGER neve betűzhető (1731) (MIHALIK 1897. 347.).

22 tük a Wierd-féle harangok — különösen saját korukban - a nagyobbak közé tartoztak, súlyuk 75-200 kg között mozgott. Szokásban volt a harangok újraöntése is. Ulrich Mátyás munkájaként tartja számon Patay Pál azt az 1677-ben készített harangot, melyet Báthory Zsófia, II. Rákóczi György erdélyi fejedelem özvegye öntetett a munkácsi (Mukacsevo, Szovjetunió) római katolikus templom számára. Koronájának füleit szakállas férfifejek díszítik. Súlya 297 kg. Mint meghasadt harangot vette meg a Magyar Nemzeti Múzeum 1904-ben (PATAY 1977.53., 14.). Tunyog (Szatmár megye). TREL 1809. 6. Patay Pál a beregdédai harang (1678) készítőjeként Schmox (vagy Schmot) János krakkói mestert tartja számon (PATAY 1977.27.). Vajdahunyadon a görög katolikus templom egyik harangjának alsó peremén olvasható: IOHANN MICHAEL SCHNEIDER KAY STUCKGIESER IN CASCHAU HAT MICH GOSSEN ANNO 1693. (HALAVÁTS 1903.448.). 195