A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)

Vörös István: Szabolcs ispánsági székhely Árpád-kori állatcsontleletei

testfelépítésű és hasznosítású fajtát tartottak. A szarvasmarha csontok méretmegoszlása a következő: M

3 hossz 37 - 43 mm, n-3; scapula ang, artic. sz. 56-58 mm, n-2; fac. artic. sz. 50-52 mm, n-2; fac. artic. magasság 43-53 mm, n-3. Humerus dist. sz. 66-70 mm, n-3; radius prox. sz. 75-85 mm, n-5; rad. dist. sz.58 mm, n-2; tibia dist. sz. 51-59 mm, n-5; metatarsus prox. sz. 39-44 mm, n-2; mt dist. sz. 49-54 mm, n-3; os phalangis I. med.-sagitt. h. 46,5 - 54 mm, n-2. A csontanyag döntő többsége (kb 75 %!) egy 1050-1140 (mt) mm marmagasságú (MATOLCSI 1970.) alacsony és közepes testmagasságú szarvasmarha fajtához tartozik. Kisebb számban (kb. 25 %) azonban előfordulnak olyan nagy méretű csontok is (pl. radius prox. sz. 81-85 mm, calcaneus h. 132 mm), amelyek 1250-1300 mm, nagy közepes és magas testmagasságú szarvasmarha egyedekhez tartoznak. Hasonló méretbeli eltérést mutat Esztergom-Szentgyörgymező 10-11. sz.-i szarvasmarhaállománya is. A szarvasmarha csontméreteket a 4. Táblázat tartalmazza. Juh A kiskérődzők közül a szabolcsi leletanyagban csak a juh maradványai fordultak elő. A juhok egységes állományt alkottak; a szarvcsapjuk oldalt-hátrafelé hajlik, kissé befelé csavarodik. A kisebb szarvcsap nőstényé, a nagyobb kosé. A csontmaradványok közepes méretűek (4. Táblázat). Sertés A sertésmaradványok kis testméretű egyedektől származnak (4. Táblázat). Ló A lovak micro-mesodont fogazatú, vékony csontozatú és alacsony marmagasságú (VITT 1952.) egyedek voltak (mt h. 244 mm, 1274 marmagasság). A csontméreteket a 4. Táblázat tartalmazza. Kutya A kora Árpád-kori Szabolcs feltárt területéről egyetlen helyről került elő kutyamaradvány, a 75/VIII. szelvény DNy-i sarkában lévő gödörből - 140 cm mélyen - egy bal oldalán fekvő kutyacsontváz. [A csontváz előkerülési napja 1975.07.15. (NÉMETH 1976a.).] A „kutyás" gödröt a település alatt húzódó kora Árpád-kori temető - feltárt - 14. sírjának K-i végére és részben elé ásták (2. kép). A kutyacsontváz jellemzése: A koponya ép állapotban került elő. A feltárás után sérült meg, illetve az el nem csontosodott suturak mentén szétesett. A koponya hosszú, keskeny (3., 4., 5. kép). Az agykoponya boltozatos, a tuber parietale gyengén ívelt. Az interparietale rövid, a crista sagittalis externa közepesen kiemelkedő, rövid (57 mm). A linea frontalis a bregma előtt záródik, érdesen kiemelkedő. A linea nuchalis superior jól fejlett, éles pereme a linea nuchalis inferioron keresztül az othionig követhető. A protuberantia occipitalis superior mély, érdes felületű. A fossa condylica inferior szűk. Az agykoponya a frontostenionnál erősen beszűkül. A homlokcsont temporalis nyúlványa csőrszerűen megnyúlt. A homlok keskeny, a sut. metopica vonalában mélyen bevágott, a homlokfél domború. A homlok profilvonala egyenes és hosszú, amely törés nélkül halad a hosszú, keskeny orrhátba. Orrnyereg (stop) nem alakult ki. Az 177