A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)

Vörös István: Szabolcs ispánsági székhely Árpád-kori állatcsontleletei

Szabolcs ispánsági székhely Árpád-kori állatcsontleletei VÖRÖS ISTVÁN A nyíregyházi Jósa András Múzeum szabolcsi (Szabolcs-Szatmár m.) ásatásaival kezdődött el 1969-ben „A honfoglalás- és kora Árpád-kori nemzetségfői és ispáni központok régészeti kutatása" című országosan kiemelt kutatási program. Szabolcs kora Árpád-kori megyeszékhelyen végzett ásatások célja az ispánsági földvár és a város régészeti feltárása és kutatása volt. A kutatócsoport munkamegosztásából adódóan a szabolcsi földvárat és közvetlen környezetét NÉMETH Péter (JAM, Nyíregyháza) kutatta meg/ A feltárások során előkerült kora Árpád-kori régészeti leletanyag 10-12. sz.-ra keltezhető (NÉMETH 1973., a kutatástörténet irodalmát lásd itt., NÉMETH 1976a., 1976b., SZATHMÁRY 1981.). Az ásatások során három helyről gyűjtöttek be kora Árpád-kori állatcsontanyagot: 1. Szabolcs, Földvár DNy-i sáncfal, Ny-i kaputól E-ra, az 1969. évi sáncátvágás 2. építési periódusa 2. Szabolcs, Általános Iskola 1. sz. kutatóárok, kemence előteréből (1975) 3. Szabolcs, Református Parókia 3.1. temető: 19. sír (1977) 3.2. település: gödrök, településrétegek (1975) A kora Árpád-kori település feltárt részéről a háziállatok közül a szarvasmarha (Bos taurus L.), a juh (Ovis aries L.), a sertés (Sus scrofa dorn.), a ló (Equus caballus L.), a kutya (Canis familiáris L.), a házityúk (Gallus domesticus L.) és a házilúd (Anser domesticus L.); a vadászott állatok közül a magyar bölény (Bison bonasus hungarorum KRETZOI), a gímszarvas (Cervus elaphus L.), az őz (Capreolus capreolus L.) és a vaddisznó (Sus scrofa ferus L.); valamint a halászat emlékeként a harcsa (Silurus glanis L.) és a ponty (Cyprinus carpio L.) csontvázmaradványai kerültek elő (1. Táblázat). Az állatcsontanyag - a kutya és az őz kivételével - ún. másodlagos helyen felhalmozódott mészárszéki és konyhai hulladék (VOROS 1988.). A csontanyag ezért erősen fragmentált.