A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 27-29. - 1984-1986 (Nyíregyháza, 1990)

Istvánovits Eszter: A Felső-Tisza-vidék legkorábbi szarmata leletei – 2–3. századi sírok Tiszavasváriból

A Felső-Tisza-vidékre a 2. század végén beköltöző szarmata lakosság részben az Alföld korábbi szarmata népességéből, részben új bevándorlókból (VADAY 1981.8.) tevődött össze. Egyet kell értenünk Szabó J.Gy-vel abban, hogy a Nagyalföldön modernizáló kifejezéssel élve - „népességrobbanással" számolhatunk, mely nagymértékben a bevándorló újabb népcsoportokkal áll összefüggésben (SZABÓ 1969. 42.). A felduzzadt lakosság - a telepek alapján - valóban földművelő életmódot folytatott vidékünkön is. A Felső-Tisza-vidék - eléggé rosszul kutatott - legkorábbi szarmata temetői a 3. század derekára látszólag megszűntek. A törés a politikai események tükrében indokolható lenne (VADAY 1987.), ellenben a települések többsége töretlenül fejlődött a 4-5. század fordulójáig. A 2. század végi - 3. század elejei szarmata leletanyag és az új bevándorlókra utaló 3. század második felében jellemző együttesek viszonya ma még kérdéses.

35 A rajzokat a szerző készítette a XXV. tábla kivételével, mely Benke Zsolt (Jósa András Múzeum) alkotása. A fotók Sugár Lajos (MTA) munkái. 103