A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Dömötör Ákos: Magyar protestáns ördögelbeszélések

gondolatnak a szemléletes érzékeltetése azért volt fontos a polgárosulás folyamán, hogy a társadalmi összefüggések felismerésére nevelje a megújított hitben élőket. Egy-két évszázaddal később érdekes változáson mentek át a hiedelemmondák a protestáns szentbeszédekben. A teológiai szakirodalom fokozatosan elhagyta a 16—17. századi kézikönyvek példáit, és így a régi kulturális hatások helyébe részben a szépirodalom lépett. A néphit szigorúan elkülönült a teológiai célú és jellegű példáktól. A mondákban a keresztyén hitszónokok figyelemkeltő esztétikumot kerestek. Azért említette Láczai Szabó János József 1813-ban a Szent György-napi kincs láng által való tisztulását

149 vagy a boszorkányok meglesését karácsony éjjelén,

150 hogy felkeltse falusi hívőinek érdeklődését. Könyves Tóth Kálmán szinte halmozta a szívet-lelket gyönyörködtető mondai példákat: egyik prédikációjában a lidércfény ingoványba csalta az embereket,

151 másikban pedig a hős a föld alatti kék lángban őrzött kincsért sárkányokkal viaskodott.

152 A poétikia ihletettségű vágyelbeszélések a szépirodalom finom szűrőjén keresztül jutottak el a prédikátorokhoz és gyülekezetükhöz. A hiedelemmondai exemplumok művészi kifejezéssé válásához hozzájárult a boszorkány fokozatos elidegenülése saját varázsló tevékenységétől. A mágia így elvesztette hatóerejét a társadalom polgárosuló rétegeiben az eleve elrendelt hivatástudattal szemben. 149 Láczai Szabó J. 1813, 96.; Bihari N III 4/A. 150 Láczai Szabó J. 1813, 96. 151 K. Tóth K. és Papp K. 2, 1893, 236. 152 K. Tóth K. és Papp K. 2, 1893, 308. 83