A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Dömötör Ákos: Magyar protestáns ördögelbeszélések

Boszorkánytörténetek és hiedelemmondák a protestáns egyházi művekben Az ördögelbeszéléseknek van egy csoportja, amely szoros kapcsolatban áll az élő néphittel. Ezek a boszorkánytörténetek és a hiedelemmondák. Belőlük teljességgel rajzolódik ki a fc^oszorkány funkcióköre. A boszorkány ítéletidőt teremt,

141 kiveszi az útszélen alvó emberből a csontjait,

142 bosszút áll, ha nem őt hívják bábának szülés lefolytatására a vajúdó asszonyhoz,

143 állat alakjában elveszi a tehén tejét.

144 Ezeknek a hiedelmeknek mind megvan az élő hitvilágban a közvetlen párhuzamuk. Mi az oka, hogy a boszorkánytörténeteknek ilyen szoros kapcsolatuk van a népi prózával és a néphittel? Miért nem hagyományozódtak az ördögelbeszélések más típusai vagy típuscsopprtjai? A rejtély megfejtése az ördög és a boszorkány közötti különbségben rejlik. Az ördög természetfölötti lény, a boszorkány pedig hétköznapi ember ott lakik a többi emberrel a faluban. Az ördög különös cselekedeteit természetfölötti képességei révén valósítja meg. A boszorkány mint hétköznapi ember — a többiekhez hasonlóan — alkalmazza a mágiát, a varázslást. Az ördög gonosz tetteit más ember csak úgy tudja végezni, ha szövetségbe lép a sötét hatalommal. Boszorkány bárki lehet, aki előírt módon végzi a varázslást. Az ördög a teológiai rendszer fontps része, a boszorkány a mágikus világképé. Az ördög cselekvése az Isteni Gondviselés függvénye. A boszorkány varázslatának eredményét a mágia szabályainak betartása határozza meg. A két mitikus személy jellegbeli és funkcionális különbsége két nagy csoportra osztja a protestáns ördögelbeszéléseket. Az irodalmi kölcsönzés és kulturális hatás útján terjedő fantasztikus elbeszélések az ördög alakjában a középkori teológiai fogalmat szállították hozzánk. A boszorkánytörténetek és hiedelmek az élő néphit egyes részeit emelték ki, és erősítették a mágikus világkép megmaradását. A gonosz erővel kapcsolatos középkori teológiai réteg és a népi hitvilággal megegyező elbeszélések nemcsak a korabeli prédikációkban és az egyházi vitairatokban keveredtek össze, a valóságban sem különültek el élesen. Kezdetben az egyházi hatás a néphitben úgy nyilatkozott meg, hogy az ördög neve bekerült a hiedelemmondákba, de a gonosz mitikus lény továbbra is boszorkány funkciójában szerepelt. A protestáns ördögelbeszélések hovatartozásában lényegében döntött a hazai néphit. Amelyik történet bekerült vagy újra visszajutott a hagyományba, az a mágikus gondolkozásmódot tükrözte. Az ördög teológiai fogalmát magyarázó protestáns elbeszélések közvetlen párhuzamait azért nem lehet megtalálni (vagy ha igen, akkor csak esetlegesen), mert a korábbi elképzelések átalakultak, és parodisztikus formáiban eltávolodtak a 16—17. századi cselekménytípusoktól. 141 Rehermann 159, num. 48; Brückner 449, num. 198; 475, num. 466. 142 Bihari L IV 6; vö. Brückner 675. 143 Rehermann 547, num. 3.; Brückner 466, num. 383, 490, num. 587; Bihari L/7 +2/A, +2/B. 144 Brückner 475, num. 461; 441, num. 99; Bihari L/l V +1/B; Bruford 16, num. 1.; Krzyzanowski num. 3040. 81