A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)
Lukács László: Szent István király a néphagyományban
fáit. 14 A csallóközi Szent István mondát az 1909-es születésű Csiba Viktor Cikolaszigeten így mondta el Timaffy Lászlónak: 15 A túlsóféli Vajkárul való vagyok, ott hallottam még idesapámtul, hogy hogyan lett Vajka a mi falunk neve. Szent István királyt még pogány nevin Vajknak hittak. Szíp deli legény vót, és igen szeretett vadászni errefele is az Öreg-Duna erdeiben. Egyszer is, amikor erre járt, meglátott egy csudaszíp szarvast legelni a vízparton. Óvatosan becserkelte és meglűtte a nyilával. A szarvas még egy nagyot ugrott egyenesen bele a vízbe, belehuppant a magos partrul. Nagy vót a víz, minnyá el is kapta, osztán sodorta befele. Vajk meg szaladt a parton utánna, sajnálta igen, hogy elviszi tűle a víz a szíp szarvast. Amint futott, hát látja ám, hogy a sziget sarkában két ember halászik. Odakiáltotta űket, hogy vegyék a ladikjukba, osztán menjenek a szarvas után. Azok meg is tették. Má ippen beírtik, amikor a királyfi el akarta kapni az agancsát, hogy megfogja. Mondták neki a halászok, hogy ne hajúljon ki annyira, mert fölbillen a ladik. Az nem olyan ladik vót, mint a mostaniak, hanem egyhasábbul vót kifaragva, osztán könnyen beleforgott a vízbe. Úgy is lett. Alig kimondták, beleforogtak a vízbe mind. Vajk a szarvas agancsába kapaszkodott, a halászok meg a ladikba. Elkapta üköt a sodrás. — Segítsíg! — kiáltotta a királyfi, mer má egyszer lehúzta a víz. Az egyik halász odaúszott hozzá, elkapta a nyakánál fogva, és úszott véle kifelé a part felé. Szerencsésen ki is merítette. A másik is kiírt a fölforgott ladikkal. Ott vót nem messze a gunnyójuk, odamentek, megszárítgatták a ruhájukat. Amíg melegedtek, Vajk elmondta nékik, hogy ű a királyfi, nos meghálálja nékik, hogy megmentették az íletit. Ázonnyomban azt a fődet, ahun a . gunnyójuk vót, nékiadta, meg az égisz határt is a szigetekkel együtt. A halászok meg hálábul azt a kis falut, ami ott keletkezett, rúla Vajkának nevezték el. De kísőbb se feledkezett el a halászokrul. Amikpr má István király lett belülié, írást is adott rúla. Azúta Vajka nemes közsíg vót és innen ered a nemesi közbirtokosság is, ami csak most szűnt meg a fölszabadulás után. Fejér megyében a népszerű bodajki búcsújáróhely kialakulását István király és Imre herceg nevéhez, itteni buzgolkodásához kapcsolják. Székesfehérvár — Felsővárosban ma is emlegetik, hogy István király Fehérvárról tutajjal ment Bodajkra, mert az ő idejében Fehérvár és Bodajk között még mindent mocsár meg víz borított. Bodajkon így mesélte el a mondát Takács Mária 1931-ben született adatközlőm: A régebbiek mindig azt mondták, hogy István király és Imre herceg együtt jártak Bodajkra. Itt már ők, az ő korukban imádkoztak, és ezért is ilyen híres ez a bodajki búcsú járóhely. Volt olyan, aki azt mondta, hogy Székesfehérvárról csónakkal jöttek, mert itt víz volt valamikor. Ezt a régi öregektől hallottam, hogy itt víz volt. Hallottam olyat is, hogy gyalog jöttek. 14 Ipolyi Arnold: Magyar műemlékek. Csallóköz műemlékei. Arohaeologiai Közlemények II. Pest, 1861. 34. 15 Timaffy László: Történelmi mondák a Kisalföldről. Arrabona XVIII. Győr, 1976. 77. 47
