A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Soltészné Pádár Ilona: Nyárádi Mihály néprajzkutató portréja

erőt, hiszen akkorra néhány dolgozata a tudományegyetemek néprajzi tanszékén már kötelező olvasmány volt. Ismerte és kapcsolatot tartott vele Ortutay Gyula, aki első mesegyűjtéseit éppen Szabolcsban készítette.

1 Tálasi István nagyra értékelte Nyárády Mihály néprajzi munkásságát, ö volt az, aki első ízben e szabolcsi néprajzkutató tanulmányait a leendő néprajzosok figyelmébe ajánlotta. Itthon, a Jósa András Múzeumban pedig Kiss Lajos után Balogh István és Erdész Sándor voltak munkatársai. Milyen ember volt Nyárády Mihály? Azok, akik ismerték személyesen, már mindannyian „Miska bácsi"nak szólították. A múzeum régi dolgozói pedig „igazgató úr"-nak, pedig soha nem volt az. A részfoglalkozású „múzeumvezető" tiszte után csak 1957-ben kapott igazi „muzeológus" kinevezést és az azzal járó 100 százalékos fizetést, pedig korábban, éppen a legnehezebb időszakban egyedül ő állt helyt. Vitathatatlanul neki köszönhető, hogy egyáltalán fennmaradt, majd gyarapodott is a múzeum anyaga. Nyárády Mihály alacsony, kistermetű ember volt, mégis, ennek ellenére, egy-egy összejövetelen, baráti találkozón azonnal központba került. Pedig hát szerény, csendes ember volt, ám égő, nagy barna szemei annyi érdeklődést és melegséget sugároztak, hogy szinte vonzotta az embereket. Beszéde közvetlen, barátságos. Szavai, bármilyen téma került felszínre, rengeteg hasznos néprajzi információt hordoztak, még idős korában is. 1966-ban vonult nyugdíjba. Tehát 77 éves koráig volt aktív dolgozó, de az öregségét még ezután sem vette komolyan. Felesége halála után is rendszeresen járt be a múzeumba és levéltárba, igaz, egyre fogyó erővel és egészséggel. Ekkor még néprajzi gyűjtőként — pl. Lacza Mihály nagy mesemondó életrajzi adatainak összegyűjtése érdekében — feltűnt e

gy~

e

gy községЪen, továbbá sokat olvasott, szaktudással segítette a kezdő néprajzosokat, egészen a 70-es évek közepéig. Aztán már csak két téma vonzotta, egyik „A nyíregyházi bokortanyák betelepülésének története a XVIII. század második felében" című dolgozat, a másik a Vízügyi Igazgatóságtól kapott múzeumszervezési -megbízás, de sajnos, egyiket sem tudta befejezni. Még a kórházban is dolgozni próbált. De az emlékezőtehetsége már nem volt a régi, újabb információkhoz pedig itthon nem juthatott. 1979-ben, a 90. születésnapja alkalmából a múzeum külön füzetben köszöntötte,

2 ám az itteni ünnepségre már nem mert a fővárosból hazautazni. Egy évvel később, 1980. augusztus 12-én, gondviselő lányánál, dr. Tima Tiborné Nyárády Erzsébetnél fejezte be életét. Nyárády Mihály meglehetősen nagy számú dolgozatai közül csupán néhányra hívnám fel a figyelmet, amelyekből talán kitűnik, hogy milyen sokoldalú kutató volt. 1 Ortutay Gyula: Nyíri és rétközi parasztmesék. Gyoma, 1935.; Ortutay Gyula: Fedics Mihály mesél (ŰMNGy I.). Bp. 1940. 2 Nyárády Mihály 90 éves. (Szerk: Németh Péter.) Szabolcs-Szatmári Múzeumi Füzetek. Nyíregyháza, 1979.