A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)
Bárth János: Jankováci rácok vallomásai
Ipa Prio nevő jelen volt, ugyan akkor emiétett Tiszttartó azon bizonyságoknak hitek után való vallására el intézte és meg mutatta, meddig légyen szabad Jankovácziaknak magok határát és meddig Szent-Györgyieknek kölesi földet élni, a mintis azután mindenkor minden villongás és veszekedés nélkül a szerént bírták..." (42. p.) A jankováci rácok, miként a környék többi délszlávjai, a XVII. század végén és a XVIII. század elején elsősorban állattartásból éltek. Saját szükségletükre azonban földet is műveltek. Valószínűleg szabad foglalással vették használatba a jól termő laposokat. A kélesi per több tanúja is emlegette, hogy jankpváczi lakosként a határban szántott. Tanulságosak az alábbi megfogalmazások is: „szántó s vető és marha őrző pásztor lé vén" (42. p.), „a Fátens szántó és ökör őrző vala" (44. p.) stb. A jankováci rácok elsősorban a Szent-Kata nevű határrészen szántogattak. Elhagyott, parlagon maradt hajdani szántóikat 1735-ben „Szent-katai régi szántóföldek" megnevezéssel illették. Egyébként szántásaikra hivatkozva több tanú is igyekezett bizonyítani, hogy Szentkata nem különálló puszta, hanem a jankováci határ része. 9 Figyelemre méltó Miat Bundics vallomásának következő mondata: „ .. . az eő Szürűje, melyet Jankovácon láktában tartott, Szentkata és Köles között volt". (42. p.) A szűrűnek nevezett telephely szállásféle lehetett a két puszta határán a XVII— XVIII. század fordulóján. Neve arra utal, hogy hasznosításában a földműveléshez kötődő szemnyerő funkció dominál. Ugyancsak felkeltheti érdeklődésünket a 60 éves Gabriel Vuczkovics egyik mondata „Vrznyák nevű Dombon szállások vala". A vallomástevő a török időkre emlékezett, amikor még gyermek volt. Megjegyezte azonban, hogv már az apja is Jankovácon született és ott „mint jó marhás Gazda lakott". A sok állattal rendelkező Vuczkpvicsoknak tehát a XVII. század második felében szállásuk volt a Jankováci határ egyik homokdombján, amelyet valószínűleg ugyanúgy használtak, mint az alföldi mezővárosok határában a magyar tanyák őseit. (13. p.) 8 Vass Előd: Kalocsa környékének török kori adóösszeírásai. Kalocsai Múzeumi Dolgozatok. 4. Kalocsa, 1980. 118., 171. p. 9 „Szentkata felől pedig, a' ki mindenkor Jankováczal egy határ gyanánt tartatott, attul soha nem is különböztetett, azt valja..." (Elias Pataricza, 53 éves). (44. p.). 445
