A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Csiszár Árpád: A szatmári és beregi aprófalvak zsidósága és a falu kapcsolata a századfordulótól az 1940-es évekig

területén is. E kiszsidók vagyoni gazdasági perei csak a legritkább esetben kerülhettek világi bíróság elé. Édesanyám sokszor felemlegette, hogy a polgári anyakönyvezés bevezetése, 1895 után nagyon sok probléma adódott abból,

1 hogy a házastársak a házasságukat csak a rabbi előtt kötötték meg. Azok anyakönyvezve nem voltak és öröklések esetén ebből bonyodalom támadhatott vagy .támadt is. A törvény megtartására vonatkozóan Gergelyiben Simon Istvántól hallottam egy jellemző esetet, ö kőműves volt. Egyik gergelyi zsidónak udvarán valami kis épületet épített. Amikor az alapot kijelölték, kiderült, hogy abba beleesik egy kis birsalma bokor. Gyümölcstermő fát kivágni nem szabad, tehát leállította az építkezést és gyalog elment Beregszászba (25 km-re) a rabbihoz. Valamikor az első világháború körüli időben történt ez. A rabbinak elmondta a dolgot és tanácsot kért. Az adott is tanácsot. Gyümölcstermő fát kivágni valóban nem szabad, de átültetni szabad. Erre az építtető hazament. Ez valamikor júniusban volt. A fát odébb ültették, de elültették, néhány nap 'múlva ki is száradt, de az építkezést a törvény teljes betartásával folytatni lehetett. Eteltörvények az asszonyok gondja Megkülönböztették a falu többi lakosától a zsidó családokat a rájuk vonatkozó nagyon szigorú ételtörvények. Nemcsak a disznóhús, hanem egyéb ételeknek is egész tömege volt olyan, amit nem fogyaszthattak el, sőt edényeikbe sem tehették bele. Idegen edényt nem használhattak fel. Ezért példátlan volt az, hogy bármilyen ünnepi ebédre, vacsorára, vendégségre nem zsidóhoz elmenjenek. Természetes, hogy így nem mehettek lakodalomba se. Az edény rituális tisztaságának betartása érdekes és jeles színfoltnak számított a falu szemében. Különösen feltűnt ez a tej vásárlásról. A zsidó asszony nem tehette meg azt, hogy egyszerűen megvegyen valakitől egy csupor tejet, mint ahogy ezt mások tették, akiknek nem volt tehenük. Átönteni se önthettek a saját edényükbe az idegen edényekből, hanem a fejés idején maguk mentek el tejért a maguk edényeivel és abba fejették a gazdaasszonnyal a tejet. Szombaton természetesen erről sem lehetett szó. Az edények rituális tisztaságához hozzátartozott az, hogy nem lehetett azokat egyaránt húsos és tejes élelmiszerek tartásához vagy készítéséhez használni. Mindegyikhez külön elkülönített edény kellett. Jellemzőnek mondták a hús és tejtermékek együttes felhasználásának vagy érintkezésének tilalmára a magyarok közt népszerű tejfeles paprikás csirkét. Ilyen a zsidó háztartásban nem fordulhatott elő. Ezért van az, hogy a közbeszédben az egyszerű pörköltként elkészített baromfihúst zsidópaprikásnak nevezik. Nem fogyasztották el semmilyen formában a nyulat. Nagyon problematikus volt a hal felhasználása. Saját sokszoros tapasztalatom volt ez. A Szamoson nagy halászterületünk volt, és a környék zsidói az 1820-as 1930-as években különböző nevezetes alkalmakra tőlünk rendelték meg a halat. Fontosnak tartották a megrendelést mert a megrendelő szerint a körülmetélkedés vagy házasságkötés ünnepélyes alkalmára a rabbi csak akkor ment el, ha ott megfelelő hal étel volt, mivel a hal rituálisan feltétlenül tiszta. A tiszta ételt 426 .