A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)
Csiszár Árpád: A szatmári és beregi aprófalvak zsidósága és a falu kapcsolata a századfordulótól az 1940-es évekig
ján kersztül a gergelyi kiszsidóságról tudott tájékoztatást adni már csak azért is, mert közvetlen szomszédságukban, egy telken kis parasztházban két zsidó család is lakott. Meg kell még jegyezni, hogy az ismertetésben szereplő életmódot folytató kiszsidók mellett itt-ott közvetlen, mezőgazdasági munkát végző kisparaszt módon gazdálkodó zsidók is előfordultak. Ilyen volt pl. Szamosangyaloson Litman Károly,, vagy Fej eresén az egyik gazdálkodó zsidó, de ezek családja is az általam jól ismert életmódot folytatta. Bár kocsmájuk vagy boltjuk nem volt, a férfiak a külső kereskedelemben részt vettek. Bemutatom a gyermekkorom óta jól ismert Katz család házát Szamostatárfalván. Eredetileg nádtetős tornácos, három osztatú földes parasztház volt. A XIX. század közepén épülhetett. Közel a templomhoz a falu közepén állott. A zsidó háznak általában kellett, hogy legyen utcára nyíló ajtaja. Mivel ez a ház az utcai kerítéstől mintegy öt-hat méterre állott, amikor a Katzék tulajdonába került. Az utca felé hozzáépítettek és ezt a régivel egy fedél alá hozták, ez lett a kocsmai rész. Ennek a hozzáépített résznek volt bejárata az utcáról. Ezzel szemben egy másik ajtó nyílt a ház eredeti első szobájába, amelyen tenyérnyi kis üveg ablak volt. Azon át ebbe a pótolt helyiségbe be lehetett látni. Ebbe a pótolt helyiségbe a tornác szélességét is beépítették. Ablaka csak az utca felől volt. A tornácról nyílt a pitvarba vezető ajtó. Ebből balkéz felől egy ajtó a régi házba a Katzék által tiszta szobának használt helyiségbe vezetett. Ennek a berendezése etuzséros kredenccel, asztallal, székekkel, dívánnyal, azonos volt a közepes módú parasztság szobáinak a berendezésével. Előfordult, hogy az exkluzív vendégeket itt szolgálták ki. Ügy értem ezt, hogy pl. a tanító úrnak vagy a jegyző úrnak nem illett volna a részegek közé, a kocsma helyiségébe ülni. Ezeket azzal tüntették ki, hogy elkülönítve a részeges néptől, vagy duhajoktól ihatták meg a kért italt és beszélgethettek el. Különben a helyiség nem volt kocsmának tekinthető. A pitvar volt maga a bolt, a bejárattal szemben a falnál néhány fiókkal ellátott stelázsiban volt az áru. Keresztben előtte egyszerű asztal a mérleggel. Árult cikk nagyon kevés volt. Csak a háztartáshoz való legszükségesebb dolgok, só ecet, élesztő, cukor, mészbe való kékfesték, gyermekeknek cukorka, az iskolásoknak való irka, palavessző, tollszár, stb. Volt paklidohány, cigarettapapír, kannában petróleum, lámpaüveg, szekérkenőcs, lámpabél, stb. Ki kell hangsúlyozni, hogy csak a legszükségesebb dolgok voltak ebben a boltban és a többi hasonló szatócsboltokban. Textilfélét, iparcikkeket, a közeli mezővárosban kisebb központban vásároltak az emberek. Az élelmiszereket a falu maga termelte. Zöldségfélét, lisztet, kenyeret, stb. ezekben a boltokban nem árultak. A jobb oldali ajtó a lakószobába vezetett. Ennek a berendezése tűzhely, két ágy, asztal, egy karosláda, természetesen a szükséges székek, és gyalogszékek. A falon a család törzsökös voltára emlékeztetőül ott volt Katz Józsefnek az 1890-es évek elejéről való obsitlevele katonai szolgálata emlékére, amely szerint mint őrmester szerelt le. Mellette egy hivatalos értesítés arról, hogy a fia Katz Dezső az I. világháború elején az orosz fronton meghalt. A családban ezen kívül még két gyermek ma423
