A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Csiszár Árpád: A szatmári és beregi aprófalvak zsidósága és a falu kapcsolata a századfordulótól az 1940-es évekig

• A szatmári és beregi aprófalvak zsidósága és a falu kapcsolata a századfordulótól az 1940-es évekig . i. CSISZÁR ÁRPAD A magyarsággal mindig éltek együtt zsidók, emléküket őrzik a híres középkori műemlékek, pl. a budai vár vagy Sopron ősi zsinagógái,. Ott voltak mint országos vezetők az ország gazdasági életében. Köz

1 lemények sora jelent meg Szerencsés Imréről, a fuggerekről, a vámok stb. bérlőiről. Később, 1945-ig sokszor találkozunk országos tudományirányító zsidókkal, kutatókkal, felfedezőkkel, szakemberekkel. Jelentős helyük van a legújabb kor magyar sportjában. Sok orvos, ügyvéd, katonatiszt, községi jegyző és más közigazgatási szakember. Időnként voltak viták, összeütközések. Ott vannak a XIX. század végén a liberalizmusért vívott harcaiban. Címünk nem ezekről beszél, hanem azokról a szinte dokumentum nélkül maradt kisemberekről, akik ott élték le az életüket sokszor nemzedékről-nemzedékre az apró falvakban. Különállásukkal is hozzátartoztak a falu népéhez, mellőzhetetlen szerepük volt a falu életében, infrastruktúrájában. Valahogy úgy voltunk ezzel, mint magával a földet művelő kisparasztsággal, akikről szinte alig tudunk dokumentumot találni, hogyan éltek napról-napra, szántottak-vetettek, szűkölködtek, küzdöttek. A legjobb tanulmányok is alig tudják közelhozni hozzánk a hónaposok, béresek, néhány holdas kicsi gazdák, aszszonyok és férfiak, gyermekek életét. Mind a nagyobb, mind az apró falvaknál a falu jelentős része vagy helye a szatócsbolt, de elsősorban a kocsma. Ugyanúgy nélkülözhetetlenül hozzátartozik a falu életéhez, mint a torony vagy templom. Századunk elején még külső feltűnő jele is volt, mert a fehérre meszelt parasztházak között ezeknek, illetve a zsidó házaknak a színezése más, megkülönböztető, vöröses sárga színű. Nem: tudni, mikortól számítjuk ezt. A XVIII. század közepéig, területünkön zsidó tulajdonban lévő házak nem voltak, bár itt éltek a zsidók, de ingatlant nem szerezhettek. Munkácson engedték meg először, hogy a zsidók házat építsenek. A szatmári és beregi apró falvakban nem tudtunk arról, hogy mikor szereztek ingatlant. A felbukkanó kisebb-nagyobb adatokban úgy jelennek meg, mint regálé bérlők. Egyes földbirtokosoknak, sőt az egyes egyházközségeknek vagy községeknek volt kocsimáltatás regáléjoga. A regálétulajdonos joga volt ezekben szeszes italt árusítani. Ezt a jogot aztán legtöbbször zsidóknak adják bérbe és magát a kocsma vezetését, egész kereskedelmét különböző kikötésekkel a zsidók végzik. Nagyon érdekes, hogy maga a községi elöljáróság és regálétulajdonos vigyáz nagyon szigorúan arra, nehogy valaki ezeken a bérlőkön kívül szeszes italt árulhasson és ezzel a reálbérlő hasznát csökkentse, a következő bérleti időszakban, ami a bérlet értékének csökkenését jelentette volna.