A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Lukács László: Szent István király a néphagyományban

Szent István király a néphagyományban LUKACS LÁSZLÓ Báthori Gábor erdélyi fejedelmet Erdész Sándor iktatta be a magyar mondavilág történeti arcképcsarnokába.

1 Az alábbiakban, Erdész Sándor mondakutatásához kapcsolódva, a Szent István királyról szóló történeti mondákat mutatom be. Államalapító, egyházszervező királyunk életében és a halálát követő évtizedekben a pogánysághoz, az ősi magyar hitvilághoz ragaszkodó tömegek körében nem volt népszerű. Életében és közvetlenül halála után népmondák aligha keletkezhettek róla. Az 1083-ban szentté avatott királynak azonban ezer esztendőn át igen erős volt az egyházi hagyományból, a rá vonatkozó legendákból szétsugárzó tisztelete. A későbbi királyok és a nemesség is gondosan ápolta az államszervező király személyéhez, cselekedeteihez, törvényeihez és a magyar koronához kapcsolódó hagyományokat. Szent István hivatalos, nemzeti, egyházi tisztelete alakította ki és táplálta a rá vonatkozó néphagyományokat. Neve, tettei, a külsőés a belső ellenséggel, a pogánysággal folytatott harcai nem csupán középkori legendáinkban, krónikáinkban, történeti énekeinkben, hanem történeti mondáinkban is szerepelnek. Szent István király alakját így mutatta be az 1280 körül keletkezett verses história ismeretlen szerzője:

2 A királyok, ha meghalnak, bevégzik uralmukat, meg nem őrzik a hatalmat s felséget a hant alatt. Ám e szent, mihelyt bevégzé a földi uralkodást, örök dicsőségben kezdé újfent a királykodást. Az ifjúkor küszöbére érkezett szeplőtelen, majd a férfikorba lépve 1 Erdész Sándor: Báthori Gábor a néphagyományokban. Szabolcs-Szatmári Múzeumi Füzetek 1. Nyíregyháza, 1965. 2 István király verses históriája. A magyar középkor irodalma. Válogatta, a szöveget gondozta és a jegyzeteket irta: V. Kovács Sándor. Budapest 1984 838— 843. -• ' 41