A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)
Dankó Imre: Bátor Opos-Vid és Beowulf. Angolszász–magyar mondapárhuzam az Ecsedi-láp sárkányának mondájában
ecsedi várral azonosítható. Mindkét mondában konkrét földrajzi területek (Dánia, illetve az Ecsedi-láp és környéke), valamint történeti személyiségek (Hrothgar dán király, István király nálunk, illetve Mátyás király némely változatban) szerepelnek. A két monda között a tartalmi párhuzamok mellett talán még fontosabbak a mondák tendenciáiban található rokonvonások. Az angol történetírás többszörösen bemutatta azokat a gazdasági, társadalmi és kulturális körülményeket, amelyek közt a Beowulf-monda egyes részeinek a VII— VIII. század folyamán, majd a népvándorlás körülményei között, de még inkább a korai feudalizmus, az angolszász időszak körülményei között szükséges volt a különféle kegyekben részesített idegeneket megkedveltetni, népszerűsíteni. 22 Hrothgar dán királynak is népszerűsítenie kellett a népéhez csatlakozott, vagy éppen általa behívott és különféle kiváltságokban részesített idegeneket, mindenekelőtt a gaet hőst, Beowulfot, aki önzetlenül segítségére siet a királynak és országának, megöli a dánokat pusztító szörnyeket. Beowulf és népe, illetve a hozzá hasonló kegyekben részesített idegenek ezáltal a segítő, a szabadító szerepében jelenhetett meg a dánok előtt, olyan hősök alakjában, akiktől semmiféle kiváltságot, gazdag ajándékot sem lehet sajnálni; irigyelni még kevésbé. A Bátor Opos—Vid-monda tendenciája talán még jobban, tisztábban példázza mindezt. Bátor Opos—Vid a germán eredetű Gutkeled nemzetség befogadott, birtokkal, hatalpmmal gazdagon ellátott vezetője. A korabeli magyar társadalom bizonyára tartózkodóan viselkedett vele és nemzetségével szemben. Az idegenellenesség az István király halálát követő időszak, Péter uralkodása jellemző sajátsága volt. Nagyon is szükségét érezhették annak, hogy a magyar társadalom befogadja őket, ne hozzák kényelmetlen, hátrányos helyzetbe a nemzetséget. Bátor Opos—Vid is éppen ezért segíteni jelentkezett a magyar királynál, hogy megölje az Ecsedi-láp pusztító sárkányát. A sárkány elpusztításáért nemcsak a király, hanem a nép is hálával tartozott az őket megszabadító Bátor Opos— Vidnek. A király — legtöbb variáció I. István királyunkhoz köti a történetet — nagy kiterjedésű birtokkal ajándékozza meg a'vitézt, akit aztán birtokadományozás révén is befogadnak a magyar főnemesség soraiba. Erre a birtokra, birtokadományozásra — bármilyen nagy legyen is az — már nem lehet irigykedni, hiszen a hős a király és népe szolgálatával érdemelte azt ki és a hála kifejezéseként fogadta el. A mondában fellelhető anakronizmus, hogy tudniillik a Gutkeled nemzetség befogadását I. István, a szent király, a nagy törvénytevő uralkodó személyéhez kötik, holott a Gutkeledek valamivel később tűnnek fel Magyarországon, ugyanazt a célt szolgálja: István király tekintélyére, tiszteletére hivatkoznak, mint értékes, minden vitán felül álló hagyományt tárják elénk a jövevény Gutkeledek befogadását. A két monda közti párhuzamosság igazolására azt sem szabad említés nélkül hagynunk, hogy a Gutkeled nemzetség (Cletgud, Gledguth, 22 Trevelyan, G. M., O. M.: Illustrated History of England. London, 1962. Beginning of the Nordic invasions. The Anglo-Saxon Conquest. 28—45., Mediterranean Influence again. The Return of Christianity. 48—69., The Second Nordic Invasion. Viking Settlement and Influence. 69—85., Beowulf: 30., 32., 67., 143. 29
