A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Farkas József: Szólásmondások a kocsordi nép beszédében

34. A kocsordiakat csíkosoknak csúfolják, gyakorta mondogatják: a kocsordi csíkosok, megették a lébucot! (A bíbic »Vanellus vanellus« neve lébuc Kocsordon.) 35. Aki sokat markol, de keveset fog, ekként „könyvelik" el a faluban: Belemarkolt mint Bakos a csíkba! 36. Az álmos ember ásítás közben mondogatja: elaludnék egy cipóért, ha soha nem adnák is meg! 37. A becsületét eljátszott emberre mondják: elszarta a kalapácsnyelet! 38. A gyenge, erőtlen embert így jellemzik: erős, mint az oláh-ecet, kilenc liter egy főzet! 39. Ha a kacsa a porban fürdik, a giliszta kibújik a lyukából, a beregszászi hegy füstöl, a pályi harangszó behallatszik Szálkára, ha az új holdat már délután lehet látni, az öregek szerint megjön az eső. 40. A bogrács körül üldögélők közt, akire rájár a füst emígyen viccelik: fingosra jár a füs.t! 41. Ha valaki keres valamit, de nem találja, gyakorta mondogatják neki tréfásan: itt van a fülem mellett egy kis gazban! 42. Ha lóg, lötyög valakin a ruha, rámondják rögvest: úgy áll rajta a ruha, mint tehenén a gatya! 43. Aki restell kérni segítséget szomszédtól, komától, testvértől, arra mondják: néma gyereknek az anyja sem érti a szavát! 44. Megunt, szűk, kinőtt ruhára mondja a gazdája: oda adnám egy kötél hamuért is! Vagyis ingyen is, csak szabaduljon. 45. A szomszédasszony ha kérdezi a gyerektől, hogy hol Van anyád? Gyakorta kap ilyen választ: a padon (padláson) korpa van benne! 46. A búskomor asszonyoknak szokták az évődő szabadszájú férfiak odakiáltani: Komámasszony miért olyan bús? Mért nem veret magába húst! 47. Aki kutyával játszik, bot legyen a kezébe — tartja a kocsordi bölcsesség. Vagyis óvakodni kell a ravasz, megbízhatatlan emberektől. 48. A birtokát, földjét eladogató nemtörődöm gazdára mondogatták: rossz juh az, amelyik nem bírja a maga gyapját! 49. A rászoruló emígyen panaszkodik, ha nem segítenek rajta rokonai: adnak tanácsot, de nem adnak kalácsot! 50. A rossz vásárt csinált gazda otthoni magyarázkodását így nyugtázza gazdasszony: Késő karácsony után kántálni! 51. A sokbeszédű, kevés munkájú nőszemélyre „illesztik" a következő mondást: amelyik tyúk sokat kárál, keveset tojik! 52. Aki korpa közé keveredik megeszik a disznók, tartja a rossz társaságba került emberről a szatmári figyelem. 53. A mai világban gyakran így sóhajtunk fel látva, hogy mindenki a maga hasznát keresi: minden szentnek maga felé hajlik a keze! 54. Az orrát fennhordó, gőgös ember után megjegyzik mosolyogva: Ki vagyok, én vagyok, az égig látok! 241