A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Novák László: Kopjafák és fejfák

kopja csöke vény ének is helyet adtak, szimbolizálva a régi temetkezési szokásokat. Ezek a fejfaszerű jelenségek, mint a zászlós kopja fejleményei, a harcias ceremónia továbbélői, fokozatosan eltűntek a temetőkből a Sóvidéken, melynek okát a szokás elhalásában, illetve a halott lakodalmának ceremóniájába történő beépülésével magyarázhatjuk. Atyhán például — mint említettük is — ez a temetési ceremónia fellelhető a fiatalok temetésében, de a zászlós kopja már nem található meg a sírokon. A római katolikus temetőben csupán egyszerűbben, mívesebben faragott sírkövek, s kovácsoltvas sírjelek találhatók meg: tehát kopjafa sírjel nem alakult ki. Alsó- és Felsősófalva református temetőben is nyoma veszett az Orbán Balázs által leírt, díszes tulipános faragású sírj eleknek. S ez a helyzet Siklódon is. Siklódon — miként más helyeken is, így Csókfalván többek között

27 — eredetileg a porta kertjében, külön-külön temetkeztek a családok. A szilvásban ásták meg a sírokat, s reá faragott köveket helyeztek. A közös temető újabb 'jelenség. Évtizedekkel korábban — még a kolhozosítás előtt — gyakran előfordult, hogy kit-kit nemcsak a portája kertjében, de a határbeli földje szélében is eltemettek, kívánságának megfelelően, s zászlós póznát — kopját — tűztek sírhantjára. A sírokon manapság három rudat lehet találni. A koporsót három rúdon viszik fel a meredeken, a falu fölött elhelyezkedő temetőbe, a hantolás végeztével a három koporsóvivő rúd közül egyet a fejhez, kettőt pedig a lábhoz szúrnak le. Tehát „fejfa" és a „lábfák" egyszerű magyarázata a koporsó szállításában rejlik: a rudakat nem viszik vissza a faluba, hanem a sírra tűzik, mintegy emlékeztetve a régi dicsőséges temetkezési hagyományokra, a zászlós-kopjás ceremóniára (4—6. kép). Szalagos, zászlócskát viszont már itt nem tűznek a sírjelként funkcionáló rudakra. A Sóvidéken, a Kisküküllő mentén is hasonló sírjelölést figyelt meg SÁMUEL Aladár, még a századunk elején: ,,Miután a sírt felhantolták, Bála vásáron a halott fejéhez, Nagy termiben a lábához két-két, Ádámoson a fejéhez egy, a lábához szintén egy karót szúrnak le a földbe, melyek a koporsónak a sírhoz vitelére szolgáltak. Héderfán csak egy ilyen rudat szúrnak le a halott fejéhez s a végére zászló formájára fehér keszkenőt kötnek. Ilyen formán az egész temető kopjaerdőhöz hasonlít. Ez a szokás egyébként a hazajáró lélekkel van kapcsolatban, mert a sírba szúrt karókkal a lélek hazatérését akarják meggátolni!"

28 Miként a székelyföldi, de az egész magyarság körében fellelhető példák is igazolják, a fejfaállítás szokása a koporsó vivő rudak sírhantra tűzésével alakult ki.

29 A XIX. század folyamán, különösen a század végének népművészeti virágkorában ezek a rudak díszes, rangos sírj elekké alakultak: őrizve ősi hagyományokat az anropomorf megjelenésükben, vagy a gombos díszítettségükben, s a népművészet virágzását bizonyítva (csillag, tulipán, virágtartó, s különböző gombos motívumok).

30 A fejfaállítás azonban viszonylag rövid életű kultúra jelenségnek tekinthető: egy, másfél évszázad alatt virágzásnak indult (a XVIII. század végi vallási türelmesség 27 Nóvák László, 1983. 129—130. 28 Sámuel Aladár. 1918. 102. 29 Vö. Dankó Imre, 1977. 30 Nóvák László, 1982. 214