A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)
Novák László: Kopjafák és fejfák
a ,kopjafa' és a fejfa azonos sírjelnek tekinthető-e? Erre a válasz egyértelműen az, hogy a kopjafa nem azonos a fejfával. Tehát, nem elsődleges sírj el, hanem csupán másodlagos sírj elölő funkcióval rendelkezik, mint a harcias, vitézi temetési ceremónia nélkülözhetetlen kelléke, illletve a rangos, nemesi pompa polgári megnyilvánulása. A fejfának kopjafából történő származtatását — mint utaltunk rá — a népnyelvi szóhasználat is eleve kizárja. Az emberi emlékezettel mintegy száz esztendőre visszamenően elérhető recens anyag a fejfa, gorribfa, gombosfa, fejéhez való fa, főtől, fűtől való fa stb. néven ismeri a fából készített sírj eleket. A történeti néprajzi adatok, a sírjelölésre vonatkozóan is e megállapítást erősítik meg. Nagykőrösön például 1771-ben temették el a város főnótáriusát, akiknek temetési költségei között az alábbi tételeket is feltüntették: „Kállai Györgynek Koporsó csinálásért, úgy Epitáfium csinálásáért 's mettzésért; és főtől való fáják festéséért", „Szattmári Jánosnak főtől való fáják kifaragásáért Csontos Péternek Épitafiumra való sarok, és závár vasacskák csinálásáért" fizetett a tanács. 23 Tehát a síremlék, epitáfium mellett fejfát, „főtől való fát" is elhelyeztek a sírhanton, amelyet kifaragtak, s le is festettek. A főtől való fa ez esetben az epitáfium kiegészítője volt, amely a sír rangosságát, méltóságát volt hivatva szimbolizálni. A vitézi temetési ceremóniáról ismertebb Székelyföldön is hasonló jelenségeket ismerhetünk meg. ORBÁN Balázs írja le 1868-ban a Felsősófalva temetőjét: „Sófalván csak nem minden családnak külön temetkező helye van, a fejfák czifrán, tulipánoson vannak kimetszve, főként a férfiak sírján lévő, s ezekbe, de csak a szabad székelyeknél (mert jobbágynak azt tenni лет volt szabad) egy zászlós kopj any él helyezve. Oly szokás ez, mely kisebb-nagyobb módosítással meg van nemcsak a Só vidéken, hanem a Nyikó, Gagyvize mellyékén is. Sok helyt csak a csatában elestek, vagy fegyver által kimúltak, vagy valamely bátor tett által kitűntek részesülnek ezen megtisztelésben. Régi daliás idők maradványai, lovagias emléke azon harczias és szabad korszaknak, midőn minden székely nemes és lovag, midőn minden székely fegyverhordozó honvéd volt... " M A síron tehát megjelent a fejfa, díszesen faragott faoszlop, függetlenül a zászlós kopj ától, amely csupán látszólag fejleménye a kopjanak. „Hogy a kopjafa ben a sírra tűzött kopja megformásodott fejleménye, arra van döntő bizonyíték: a kopjafa akkor is mai formájú volt, mikor kopjás temetés még szokás volt. Azaz a kopja és kopjafa megvolt egy időben, egy síron, tehát az utóbbi az előbbitől fejlett" — írja VISKI Károly. 25 A fejfa — mely a sírra tűzött koporsóvivő rúd egyre díszesebbé váló fejleménye —, betöltötte a kopja tartója funkciót is, azaz a harcias temetési ceremónia hanyatlásával, a vitézi életmód megváltozásával, a szokás elhalványodásával a kopjára tűzött zászló a fejfára került. A fejfa csúcsában lévő lyukba tették, „szúrták" a vékony, rövid fanyélre erősített zászlócskát. Ily módon a fejfa nem kopjafa zászlóval, a kopja tartófája, ha23 Nóvák László, 1980. 56. 24 Orbán Balázs, 1868. 133. 25 Viski Károly, 1910. 221—224. 212
