A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Bődi Erzsébet: Szláv adatok a kígyókultusz összehasonlító vizsgálatához

2. kép: Kulcslyuk veret. Közép-Lengyelország. Közli Reinfuss Roman: Ludowe kowalstwo artystyczne w Polsce. 115. (Warszawa, 1983.) A közönséges kígyóval áll kapcsolatban az a szubmágikus cselekedet is, amikor a lányok levedlett kígyóbőr főzetében mossák a fejüket, mert azt gondolják, hogy szép hosszú hajuk lesz. Ehhez a praktikához azonban némiképp nyugtalanságra utaló hiedelem is hozzátapadt: az éjszaka folyamán a hosszú haj a lány nyakára tekeredhet, és megfojthatja a lányt.

16 Ha a szerb paraszt a meglátott kígyót meg akarja fogni, akkor elkiáltja magát, hogy: „Kő, vas! — Kő, vas! — Kő, vas! Erre a kígyó szája azonnal öszeszorul és a csúszó állat kővé mered.

17 A varázsló-gyógyító eljárásoknál a szláv népi gyakorlatban is megtaláljuk a szárított kígyópor felhasználását.

18 A közönséges kígyóban a szláv parasztok a Nap, a napsütés ellenségét látják. A kígyó tekintete elhomályosítja a Nap fényét. A belorusz hiedelem szerint a napfényben sütkérező, vagy fényes nappal az árnyékban pihenő kígyó issza a Nap sugarait, nyáron ezért olyan kicsi a Nap; csak télre nő meg, amikor is a kígyók nem meresztik rá tekintetüket. Ha nagyon elszaporodnak a földön a kígyók, akkor a Nap akár végleg el is tűnhet. Ezért az embereknek el kell pusztítaniuk az útjukban felbukkanó kígyót. Annál is inkább, mert egy megölt kígyó után az Isten tizenkét 16 Moszynski Kazimierz: Kultúra... op. cit. 281. 17 Moszyúski Kazimierz: Kultúra... op. cit. 301. 18 Moszyúski Kazimierz: Kultúra... op. cit. 341. 158