A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Szabadfalvi József: A méhek tavaszi kibocsátásának napjai

Délnyugat-Dunántúlon a zajki Benkő István 1781-ből reánk maradt feljegyzésében a következőket olvashatjuk: „ ... József napján reggel korán föl szoktak kelni, harangszó előtt, akkor szoktam kiereszteni a méheket. Imádkozni kell a József tiszteletére. József napjára toUseprővel megemeltem a kast és szépen megsöpörtem. De előtte nagy késsel fölfeszgettem körül a kasokat. A Jézus nevében kibocsátom a hét határ ellen járó méheimet — mondta közben. De abban a napban, amikor a méheket kibocsátjuk, József napján, nem szabad elmenni hazulról, mert akkor távoznak meg a méhek eresztéskor."

13 Kerecsényi Edit — a 18. század első feléből származó adatokra hivatkozva — azt írja, hogy Délnyugat-Dunántúlon „a kieresztés jeles napja egykor József napján volt. Ilyenkor a gazda otthon tartózkodott, nem engedett asszonyt a méhek közelébe, és semmit nem adott ki a házból. Tartották még azt is, hogy Sándor és József napkor tilos volt a méhesgazdáknak magasra, pl. a padlásra mászni, mert akkor a méhek is magasra szállnak rajzáskor.

14 Göcsejben a méhesgazda József napján sem megy el otthonról, hogy a méhei a rajzáskor visszajöjjenek.

15 A Nagykanizsa környéki horvát falvak lakói Szent Józsefet tekintették a méhek védőszentjének. József-napján vették ki a kasok röpnyílásának szűkítőjét a következő mondás kíséretében: „Kieresztetted a méheidet a te szent neved napján. Mert szent József méhész volt valamikor." Ha nem volt kedvező az időjárás, csak egy repülésre engedték ki a méheket. Megemlíti még Kerecsényi Edit azt is, hogy néhol (a településeket nem említi) jó idő esetén egy-egy kirepülésre már februárban is szerdán vagy pénteken kiengedik a méheket, de általánosan csak József nap táján.

16 A Délnyugat-Dunántúl határán élő vendek is tavasszal, József napján, napfelkelte előtt engedték ki a méheket. Csaba József a következőket örökítette meg 1933-ban az Ethnograpíhiában: Vas megye magyar lakta és vend vidéken is József napján engedik ki a méheket. Ekkor veszik ki a röplyukból az egerek bejárását megakadályozó szelídgesztenye burkát. Sándorvölgyön e napon semmit sem szabad kivinni vagy eladni a házból, mert különben megszöknek a rajok. Ugyanitt a gazdának meztelenül kell megnyitni a kasokat, s a házban is egész nap így kell maradnia. Napnyugtakor a méhes előtt kell felöltöznie.

17 Más forrás némileg másként örökíti meg a szokást. A télre leszűkített röpnyílást kitágították, a kasok alá lehullott szemetet (elpusztult méh, léptöredék stb.) kiseperték. „Hogy a rajok el ne szökjenek, József napján reggel, napfelkelte előtt a méhész viseletes kalapjával a fején kimegy a méhesbe, ott egymás után felemeli a kasokat, majd kifordított kalapjával háromszor egymás utáni mozdulattal lesöpri a téli (aláhullott) szemetet. Utána becsukott szemmel elmegy a legközelebbi körtefához, azt megrázza, majd nyi13 Zala Megyei Levéltár. Mag. F. 12. 1781.; Idézi Kerecsényi Edit: A népi méhészkedés története, formái és gyakorlata. Néprajzi Közlemények, XIII. 3—4. Bp., 1969. 192. 14 Kerecsényi Edit i. m. 192. 15 Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium, I. Bp., 264. 16 Kerecsényi Edit i. m. 192. 17 Csaba József: A vendek népi méhészkedéséről. Ethn., LIX. 1949. 127. 150