A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)

Dám László–D. Rácz Magdolna: Adatok Nyírbátor néphitéhez

Gazdag hiedelemanyag kapcsolódik Nyírbátorban a kígyókultuszhoz. Ebben nyilván szerepe van a Báthori család címerében szereplő sárkánynak, az ezzel kapcsolatos és a család eredetére vonatkozó mondáknak is, amelyeket a szakirodalom már szépen feltárt.

13 A nyírbátori sárkányok a felhőben szoktak megjelenni. „Rettenetes nagy torzult felleg jött innen Máriapócs felől, rettenetes vót benne jég, porvihar, úgy hogy nem lehetett látni két lépést, olyan porvihar vót. Fekete csík vót abba a borult fellegbe és olyan hosszú sárkányfarka vót neki". A felhőben viaskodó félelmetes sárkánnyal szemben a fehér házikígyó szerencsét hoz a házra, s lakóira, ha jól bánnak vele, s tejjel etetik. Nagy szerencsét jelentett, ha Szent György-napkor jelent meg. Ha azonban bántották, akkor a kígyó rontani is tudott. „Vót itten egy család, itt a Váci Mihály úton laktak, egy rossz ház vót, aztán ott vót egy kisgyerek, és a rétbűi mindig feljött egy kígyó, és a gyerek mindig a küszöbön ült, és ott evett. Mindig odament hozzá a kígyó enni. És mikor a szüleje rajtacsípte, hogy a gyermek mért megy oda ki, és ott evett vele a csúszó, mert nem vót nagy kígyó, csak csúszó vót, sikló, aztán akkor a gyermeket nem engedték többet oda ki, és a gyermek belebetegedett."

14 Ismert volt a tarajoskígyó is. Ez azonban veszélyes volt, ha valaki Jiegmérgesítette, azt agyoncsapta a farkával. „Megyén a fején, mint a kerék, úgy csapja agyon az embert". Nyírbátorban is gyógyító hatása volt a kígyók által fújt kígyókőnek. „Olyan üvegféle vót az", olyan volt, mint „egy márványgolyó". Akinek hályog volt a szemén, a nyakába akasztotta, akkor a hályog elmúlt, ezért hályogkőnek is nevezték. A beteg állatok szemét is tudták vele gyógyítani.

15 A természetfeletti lények közül sok hiedelem tapad a lidérchez is. „A lidérc a tyúk picike tojásából lett. Az ember a hóna alá kötötte és ott tartotta három hétig. Amikor kikelt, mindig azt kérdezte: mit, mit, mit? Bármit kért tőle a gazdája, teljesült. Apró picike csirke vót. Ha a gazdája el akarta küldeni, mondta neki, hogy erigy a nyavajába, akkor minden elment, semmi se vót tovább!" Ma a sovány nőkre mondják: „Épp úgy néz ki, mint egy lidérc." A lidérc képes volt megmutatni az elásott kincset is, „ ... valami feladta magát valahol, és ott fellobbant." De az ilyen kincset nem lehetett kiásni, mert rontás ült rajta. „Aki megtalálta, vissza kellett volna adjon három félmarékkal. De nem dobott vissza. Ezért vagy nyomorék lett, vagy a rosszbetegség vitte el." A fent ismertetett adatokat a Báthori István Múzeum Archívumában található, különböző időszakokban végzett gyűjtések alapján állítottuk össze. S mivel ezek a gyűjtések nem azonos szempontok alapján, azonos igényességgel történtek, egyelőre nagyon nehéz lenne reális képet nyújtani a hiedelemrendszer egészéről. Az azonban ennyi alapján 13 Vö.: Dankó Imre: Egy történeti mondánk vándorlása. Ethn., LXXXVI. 1973. 325—331.; Uő.: A Báthori-család eredetmondájának szatmári vonatkozásai. Csengeti Krónika. Csenger, 1975. 262—274.; Erdész Sándor: Kígyókultusz... i. m. 106—112. 14 BIM. Arch. 73—83/79. Ratkó Lujza gy. 15 Vö. Erdész Sándor: Kígyókultusz... i. m. 55—56. 132