A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)
Bartha Elek: Népi vallásosság és paraszti műveltség
Ami a közösségi oldalt illeti, az eleve adott az egyház által biztosított közösségi vallásgyakorlási formák (szentmise, közösségi ájtatosságok, búcsújárás stb.) révén. Mindez egyúttal hosszú időn át megfelelt az individuummal szemben támasztott közösségi elvárásoknak is, nyilvánvalóivá és egyértelművé téve a közösségi normákhoz: való alkalmazkodást. Századunkra számos esetben éppen ez a funkció válik a falusi hitéletben való aktív részvétel egyik fő ösztönzőjévé. Az írni-olvasni tudás és a vallásos nyomtatványok elterjedése azonban a legutóbbi két évszázadban már a vallásosság „belső" rétegeinek kibontakozása felé egyengette az utat. Az úgynevezett „külső" és „belső" jelleg alapján történő megkülönböztetések a vallásosság népi formáit egyértelműen az előbbi csopprtba sorolják. A magyar vallásos néprajzban is hosszú ideig uralkodott az az egyébként helytálló, de talán kissé általánosító felfogás, hogy a nép a valláshoz elsősorban bizonyos konkrétumpk, kézzel fogható dolgok, cselekvések révén kötődik. Egybevág ez a vallásgyakorlás szerepéről írottakkal, mivel az is részben a vallás „külső" rétegéhez tartozik. Egyébként megjegyzendő, hogy a liturgiában való aktív részvételnek századunkban az egyház is fokozott jelentőséget tulajdonít. Nem tagadhatjuk azonban a parasztság vallásosságától azt a belső tartalmat, amelyhez a külső, dologi kellékek formát biztosítanak. Ezen elemek, tárgyak, szentelmények, művészeti alkotások és nem utolsósorban aktív mozzanatok nagyobb súlya egyúttal a népi vallásosságnak a mágia irányában való affinitást is kölcsönöz. Az elsőség kérdése itt nem vetődik fel, arról van csupán szó, hogy a hagyományos paraszti világkép talaján létrejött vallásosságot már meglévő vonásai továbbra is hajlamossá teszik a mágiával való szimbiózisra. Gyakran találkpzni azzal a megkülönböztetéssel is, amely szerint a népi vallásosságban jóval nagyobb szerephez jut az érzelmi motiváció, mint a vallásosság egyéb formáiban, így például a „városias" vallásosság esetében. Való igaz, hogy a parasztság vallásos életét sokszor látványos érzelmi megnyilvánulások kísérik, amelyek napjaink városi hitéletéből jórészt hiányozni látszanak. A paraszti élet, kultúra más területén is megfigyelhető az érzelmek látszólagos szabadjára engedése (pl. temetési szokások stb.). Kellő bizonyíték híján mégsem állíthatjuk, hogy a vallás érzelmi átélésének intenzitásában a vallásos élet típusai között ilyen különbségek lennének kimutathatók. Az emóció szerepe legfeljebb úgy kaphat nagyobb hangsúlyt, ha a vallásos tudat ún. „spekulatív" rétegeihez viszonyítjuk. Ez annyit jelent, hogy a paraszti vallásosság gondolati rendszerének elemei között a meglevő esetleges ellentmondások kiküszöbölésére irányuló törekvés alig érezhető. Ez módot ad többek között a már említett mágikus elemekkel való feltöltődésre, de ennek köszönhető, hogy a gondolatok strukturált rendszerré szerveződése sem valósul meg a népi vallásosságban. Bizonyos kérdések nyitva maradhatnak, míg másokra több, egymással nehezen összeegyeztethető válasz is lehetséges. Végezetül még egy sajátosságra hívnám fel a figyelmet, ez pedig a népi vallásosság „nemhivatalos" jellege az általában „hivatalosnak" nevezett vallásossággal szemben. A kutatók általában hajlamosak arra, hogy ezeket a fogalmakat kissé mereven, úgy is mondhatnánk, elvontan 123
