A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 24-26. - 1981-1983 (Nyíregyháza, 1989)
Voigt Vilmos: A magyar verses epika. A hősepika kutatástörténete
Feudalizmuskori epikánk kutatási problémái A magyar hősepika feudalizmuskorinak nevezhető rétegét azért is fontos feltárni, hiszen ez a hagyomány nem csupán önmagáért érdekes, hanem az európai, középkori költészetnek is fontos része, a későbbi magyar epikus költészetnek pedig előzménye, és mindmáig forrása. A francia chanson de geste, az angol eredetű (de az egész kontinenst behálózó) Artus-epika, a német és skandináv régi irodalpm elején a verses Edda és a Nibelung-ének meg a Kudrun-ének, vagy a Hildebrandlied, az oroszoknál az Ének Igor hadáról meg a legrégibb bilinák egyaránt a középkorban bontakoznak elő, és ha e régiségben nem volna előzményük, nem tudjuk, hova tehetnénk az angol metrical romance, majd az angol és skót balladák, vagy az orosz kései bilina és jónéhány ballada eredetét. A magyar históriás ének, történeti ének és ballada eredetkérdése is megoldhatatlan anélkül, hogy középkori epikánk alapjait ne ismernénk meg, sőt, egy-egy olyan elmélet, amely nem veszi figyelembe verses epikus népköltészetünk eredetének kutatásakor a középkori magyar epikát, vagy azt félreérti, és helytelenül magyarázza: legsajátosabb anyagában is tévedést tévedésre halmozhat. Ami a folklorisztikai kiindulópontú elméleteket illeti, Sebestyén Gyula regös-teória ja, Solymossy ballada-elmélete azért is annyiban bizonyult tarthatatlannak, mivel nem sikerült előkeresniök az általuk annyira áhított középkori verses nagyepikát. Vargyas Lajosnak azt a nézetet, mely szerint a kelet-európai népballada középpontja a magyar lett volna (1961), azért tarthatjuk középkori epikánk szemszögéből nézve indokolhatatlannak, mivel mind a keleti szlávok, mind a balkáni népek bizonyíthatóan rendelkezhetnek középkori nagyepikával, nálunk pedig ennek legfeljebb valamilyen közvetett visszfénye csillantható fel. Ha pedig a keleti szlávpknál és a legtöbb balkáni népnél van bennszülött nagyepika, sőt ez a ballada felé is továbbfejlődik, nálunk pedig ennek az épületnek legalábbis az első emelete igencsak széljárta, hogyan képzelhetnénk el máshonnan balladáinkat, mint importból származóknak. Voltaképpen egyetlen balladánkkal kapcsolatban merülhet fel a hősepikai háttér feltételezése. A mindmáig egyetlen hitelesnek tekinthető Izsák balladája már évszázada kiindulópontja volt hősköltészeti eredeztetéseknek. Balladakutatóink legutóbb is különféle nézeteket képviseltek ezzel kapcsolatban. Vargyas Lajos határozottan megerősítette korábbi ilyen felfogását (1976), Kriza Ildikó nem számol érdemben e lehetőséggel (1968), Faragó József viszont több ízben is (1977) ellenezte ezt a megoldást. Legújabban Demény István Pál egész kis monográfiát szentelt e témának (1980.) Az ő kiindulópontja hősepikai jellegű, és a leghihetőbb az eddigi kutatások között. A „hősi álom" balkáni, szláv, finnugor, belsőázsiai és más példáit figyelembe véve indokolja, miért tartja a ballada és több rokon szöveg elemeit hősepikai eredetűnek. Arra is utal, hogy ez a megoldás még a kései középkorban és produktív volt nálunk. Ezzel a nagyvonalú tipológiai azonosítással egyetérthetünk, csupán az marad továbbra is bizonyítatlan — esetleg csak bizonyíthatatlan —, hogy a társtalan Kriza-szöveg ugyan honnan és mikor került a magyar folklórba? Egyébként alighanem ugyan honnan és mikor került a magyar folklórba? létrejöttének is: nagy távlatokban: kontinensek és évezredek kereteiben 100
