A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 21-23. - 1978-1980 (Nyíregyháza, 1988)

Szabó Sarolta: Kenderfeldolgozás és vászonfelhasználás egy szamosmenti faluban

dománya, fortélya. Készítettek íörőket, orsókat, talpas, székes, cifra guzsalyokat és esztovátát, azaz szövőszéket is. A hosszú munkafolyamat eredményeként létrejött végtermék, a vászon felhasználása igen sokrétű, nemcsak a gazdaságban és a háztartásban alkalmazták, hanem viseleti darabok is készültek belőle. Bár ez utóbbi területen egyre inkább háttérbe szorult, míg a gazdaságban és a háztartásban jelentősége az 1960-as évekig megmaradt. A vászon legsokoldalúbb felhasználása a háztartásban figyelhető meg. Alapanyaga a jobb minőségű fonalból szőtt vászon. A mindennapi használatra készült vászonneműeket koccsa és aprószösz fonalból szőtték, az ünnepi alkalmakra valót pedig a legjobb minőségű fejeszösz fonalból. Ezek díszítése is gazdagabb, mint a mindennapi használatban lévőké. Törlőkből, törölközőkből, szakajtókendőből kellett a legtöbb egy-egy háztartásban, számuk 50 körül mozgott. Állandóan pótolták, ahogy használódott. Egyszerre többet is leszőttek mindegyikből, közben csíkozták és csak akkor vágták fel, szegték be, amikor felhasználásra került. Még a mai napig is található nem egy helyen a sifonok mélyén türetbe tekerve törlők, törölközők, szakajtók. A szakajtókendőket kenyérsütéskor használták, ezzel bélelték a szakító kosarat. A íó'ríök és szakajtók díszítése egyszerű, a két szélét két-három sor vert csíkkal díszítették. A csíkok színe piros-kék, vagy egyszínű piros, illetve kék, újabb jelenség a zöld csíkozás. A törölközők díszítése változatosabb, igényesebb, főleg a nem mindennappi használatban lévőké. Mintája vert és szedett csíkos. Lapos hímzéssel is díszítették, amelyek szedett csíkos benyomást keltenek. Keresztszemmel monogramot varrtak és feliratot, mint pl.: „JŐ REGGELT". Ágyneműt is készítettek vászonból, lepedőket, dunnahuzatot, szalmazsákot (surgyé). A stafirungba 6-12 lepedő tartozott, plusz két szalmazsák, amit aprószöszből font fonalból szőttek. A lepedők pamutos vászonból készültek, két szélből varrták. Ritkán' a két végét csíkozták pirossal, kékkel, legtöbbször azonban sima fehér volt. A dunnahuzatot is díszítették sárga vert csíkkal. Ezt a színt úgy nyerték, hogy a fonalat rézgálicos oldatban áztatták. Abroszok, tablettek. futók díszítése volt a legváltozatosabb. Abroszból volt hétköznapi és ünnepi használatra. Az ünnepi abroszhoz tartoztak a futók és a tablettek. Ezeket egyszerre használták úgy hogy az abrosz közepére terítették a négyzet alakú tablettet, a futót pedig az ásztalon keresztbe, hogy az az egyik sarokból a másikig érjen. A futókba és a tablettekbe keresztszemes mintákat varrtak. Ezeket csak ünnepi alkalmakkor rakták fel az asztalra, (húsvét, karácsony, keresztelő, esküvő stb.). Hétköznap vert csíkkal díszített egyszerűbb abroszok fedték az asztalt. Az 90