A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 21-23. - 1978-1980 (Nyíregyháza, 1988)

Páll István: Az Észak-Nyírség népi építészete kutatásának eredményei

előírásokon kívül egy-egy tűzvész is „elősegítette", hiszen sokszor félfalunnyi területeken kellett új épületeket építeni (pl. Tiszamogyoróson a század eleji tűzvész után bádog- és cserépfedést alkalmaztak az újjáépített házakon).

73 A statisztikai összeírások is alátámasztják a néprajzi gyűjtések során nyert adatokat (2. sz. táblázat).

74 2. táblázat cserép, pala, bádog zsindely v. deszka nád v. zsúp 1900 1910 1920 1930 4,55% 19,3 29,6 59,4 21,75 27,5 21,6 6,3 73,7 53,2 48,7 34,3 Szembetűnő a cserép (ill. pala, de semmiképpen nem a bádog) ugrásszerű előretörése a nád vagy zsúp rovására, főként 1920 és 1930 között. A zsindelytető arányának zuhanásszerű csökkenése az új országhatárok által elvágott beszerzési lehetőségek elzáródásának következménye. Sajnos, az adatokból nem lehet megkülönböztetni a nád és a zsúp, ill. a másik kategóriában a cserép, pala és bádog egymáshoz viszonyított arányát. Ha a községenkénti lebontást vizsgáljuk, néhány érdekes adat rögtön szembetűnik. Az 1900-as népszámlálás több olyan községet kimutatott, ahol egyáltalán nem volt cserép-, pala- vagy bádogtető (Benk, Gyulaháza, Kisbáka, Kisvarsány, Nagybáka, Nagyvarsány és Tiszaszentmárton), és további 23 településen (a 32-ből!) tíz alatt volt az ilyen házak száma. A zsindelyhéjazat aránya csupán három községben (Anarcson, Kisvárdán és Cserepeskenézen) haladta meg a 30 százalékot. A nád- vagy zsúpfedél öt településen (Ajakon, Kisvarsányban, Nagybákán, Tiszamogyoróson és Tornyospálcán) meghaladta a 90 százalékot, további 15 községben a 80 százalékot! A későbbi népszámlálások során nyert adatok már nem mutatnak ilyen éles különbségeket, az arányok közelítenek egymáshoz (a zsindelyt kivéve). 73. Erdész S. gyűjtése. 74. Magyar Statisztikai Közlemények. Új soorzat. 1. k. Bp. 1902. 42. k. Bp. 1912., 69. k. Bp. 1923., 83. k. Bp. 1932. 63