A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 21-23. - 1978-1980 (Nyíregyháza, 1988)
Páll István: Az Észak-Nyírség népi építészete kutatásának eredményei
tett tanulmánya szerint az 1828-ban végzett regnikoláris összeírás adatai majdnem minden szabolcsi és szatmári faluban arra utalnak, hogy a paraszti lakóházak építőanyaga fa, sövény és nád volt. 34 A vizsgált terület lakóházainál nem, de szakrális építményeinél igen szembetűnő a faépítkezés (ezekre később még visszatérünk). Teljesen fából készült paraszti lakóházakra nincs megbízható adatunk, azok inkább favázas, sövényfalas épületek voltak. Ennek oka főként az, hogy területünkről hiányoztak a fenyőerdők. 35 A karóvázas sö vényfalnak eddig főként Szatmárból és Erdélyből ismert függőleges fonású változata 36 az ÉszakNyírségben is megtalálható (ilyen falazattal készült az Anarcs, Kossuth u. 24. alatti — ma a Sóstói Múzeumfaluban látható — lakóház és a Kiss Lajos által leírt gyulaházi kisnemesi kúria is), 37 sőt még délebbre, Vaján is e technikával készítették a Damjanich u. 102. sz., ma tájházként látogatható lakóház falát! 38 A karóvázas sövényfalak talpgerenda nélküli változatai közül említésre érdemesek a területünkön „bálványos házként" ismert épületek. E házak durván megfaragott, hatalmas méretű (sokszor 50-60 cm széles és 270-280 cm magas) tölgyfaoszlopait (a bálványokat) tövestül ásták le a földbe. Ezek tartották a mester- és sárgerendákat ill. a tetőt, közeiket pedig az ismert módon fonták be vesszővel és tapasztották be kívül-belül polyvás sárral. Ilyen technikával készült a már említett anarcsi lakóház, de Mándokon és Komoron is voltak hasonló épületek. 39 A Nyírség faltípusait vizsgálva szeretnék még egy problémára kitérni. A szakirodalomban egyes kutatók (főként Szabó László tanulmányára hivatkozva 40 ) a karó vázas sövényfalnak egy helyileg kifejlődött változatát, az ún. mereglyés sárfalat mint külön típust említik. Szabó László leírása szerint ennek lényege a következő: a leetndő ház sarkaira, a falak találkozási pontjaihoz és a mestergerenda alá 20-25 cm átmérőjű faoszloEzredéves Kiállítás eredményei. Bp. 1898. 947. 34. Balogh I. i. m. 97. 35. Gilyén Nándor—Mendele Ferenc—Tóth János: A Felső-Tiszavidék népi építészete. Bp. 1975. 46. 36. Barabás Jenő—Gilyén Nándor: Vezérfonal népi építészetünk kutatásához. Bp. 1979. 40. 37. Kiss Lajos i. m. 599. 38. Vitába kell itt szállnunk Szabó Lászlónak azon megállapításával, miszerint csak a vízszintes fonású fal tipikus paticsfal, a függőleges fonásút kirekeszti ebből a kategóriából. (Szabó László: Mereglyés építkezés Szabolcs megye keleti részén. == Ethnographia, 1968. 533.) Véleményünk szerint éppúgy sövényfalnak tekintendő ez a változat is, mint az előző. 39. Erdész Sándor: Népi építészeti gyűjtés — 1977. = Sóstói Múzeumfalu Adattára. Népi Építészeti Kataszter. 40. Szabó L. í. m. 52
