A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 21-23. - 1978-1980 (Nyíregyháza, 1988)

Páll István: Az Észak-Nyírség népi építészete kutatásának eredményei

tal kapott. Munkájában Tóth Endre összefoglalja az addigi különféle eleinevezéseket, majd a Tiszakönyök név mellett döntve tárgyalja a községek — különös tekintettel Mándok — történetét.

4 A néprajzosok közül Erdész Sándor is átveszi az egyébként FelsőSzabolcsnak vagy Észak-Szabolcsnak is emlegetett terület Tiszakönyök elnevezését.

5 Az általunk vizsgált terület nagyjából a Tóth által Tiszakönyöknek nevezett résznek felel meg, de abból kihagytuk a rétközi községeket (Döge, Kékese, Szabolcsveresmart és Tiszakanyár). A Kiss Lajos által még részben vagy egészében a Rétközhöz tartozónak említett Ajak, Fényeslitke, Komoré és Tuzsér — mivel azok fekvésüknél fogva inkább a Nyírséghez számíthatók — beletartoznak vizsgálódási körünkbe. Ugyanígy az Eszak-Nyírséghez tartozónak vettük Anarcs, Gemzse, Gyulaháza, lik és Szabolcsbáka községeket is. A többi 21 település a következő: Aranyosapáti (1950-ig Bácsaranyos vagy Révaranyos és Kopócsapáti néven két község volt), Benk, Eperjeske, Győröcske, Gyüre, Зеке, Kisvárda, Kisvarsány, Lövőpetri, Mándok, Mezőladány (1908-ig őrmező és örladány), Nagyvarsány, Nyírlövő, Pap, Tiszabezdéd, Tiszamogyorós, Tiszaszentmárton, Tornyospálca, Űjkenéz (1908 előtt Cserepeskenéz), Záhony és Zsurk. (1. kép) Közigazgatási szempontból a terület nagy része az Árpád-korban Borsóvá megyéhez tartozott, ill. néhány község Szatmár megye északi határán feküdt (Kis- és Nagyvarsány, lik). Borsóvá megye a tatárjárás (1241) után bomlott fel: a Tiszától nyugatra eső részét Szabolcs megyéhez csatolták, míg az attól Keletre eső nagyobb hányada Bereg néven vált önálló megyévé.

6 Ez a területi beosztás a későbbiekben alig változott; a 18. század végén a dolgozatunkban vizsgált községek három kivételével (lik Szatmár megyében, Győröcske és Záhony Ung megyében feküdt) Szabolcs megyéhez tartoztak. A táj földrajzának és történetének áttekintése A terület a Nyírség északi és északkeleti érszét foglalja magába, s egyben földtanilag idősebb is, mint a Nyísrég középső része. Borsy Zoltán öszszefoglaló munkája szerint az új pleisztocén korszak második felére már eltűntek a területről az azon hordalékkúpot építő folyók, az egykori fo4. Tóth Endre: A Tiszakönyök történelméhez. Miskolc, 1974. 5. Erdész Sándor: Nyírség. Bp. 1974. 6. Mező András—Németh Péter: Szabolcs-Szatmár megye történeti-etimológiai helységnévtára. Nyíregyháza, 1972. 6—7., 159. 44