A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 21-23. - 1978-1980 (Nyíregyháza, 1988)

Gunda Béla: Egy kárpátaljai magyar falu ethnobotanikája

Fényes E., Magyarország geographiai szótára, I. k. Pest, 1851. Fischer K.—D., The first Latin treatise on horse medicine and its author Pelagonius Saloninus. Medizinhistorisches Journal, 16. k. Stuttgart

—New York 1981. 215—226. 1. Gavazzi M., Praslavenski prilozi i problemi. Lud Slowianski, I. Krakow 1929. B3—BIO. Gunda В., Etnologisia huomautuksia pibkasta. Virittäjä 1966. 2. sz. Helsinki 1966. 204—210. 1. Gunda В., Néprajzi gyűjtőúton. Debrecen, 1956. Gunda В., A gyanta használata a népi sztomatológiában. Communicationes ex Bibliotheca Históriáé Medicae Hungarica 38—39. sz. Budapest 1966. 33—42. 1. Gunda В., Ethnographica Carpathica. Budapest, 1966. Kiss L. A nyírvíz. A Földgömb, I. Debrecen 1930. 1—6. 1. Kiss L,, Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest 19&0. Maurizio A., Die Geschichte unserer Pflanzennahrung von den Urzeiten bis zur Gegenwart. Berlin 1927. Melius P., Herbárium. Az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól. Bevezető tanulmánnyal és magyarázó jegyzetekkel sajtó alá rendezte Szabó Attila. Bukarest, 1979. Nagy J., A tótok otthonáról Árva megyében. Alsó-Kubin 1891. Rapaics ft., A kenyér és táplálékot szogáltató növényeink története. Budapest, 1934. Szabó A.—Péntek J., Ezerjófű. .Etnobotanikai útmutató. Bukarest, 1966. Szabó L., Húsvéti tojások a beregi Tiszaháton. Ethnographia 74. k.. Budapest, 1963. 525—547. 1. Szolnoki L., Az Országos Néprajzi Múzeum guzsalygyűjteménye. Budapest, 1951. Takúts S., A kertek termésének feldolgoztatása a XV. és XVII. században. Budapesti Szemle, 224. k. Budapest 1932. 26—51. 1. Veszelszki A., A növénypalánták országából való erdei és mezei gyűjtemény... Pest 1798. Ethnóbotanische Kenntnisse in einem ungarischen Dorf der Karpaten-Ukraine Das ungarische Dorf Dercén (Drisina) liegt in der Karpaten-Ukraine südlich von Munkács (Mukacevo). Infolge der unmittelbaren Nähe des Szernye-Moores beschäftigte sich die Bevölkerung noch zu Beginn dieses Jahrhunderts auch mit Fischfang. Besonders der Misgurnus fossilis wurde in grossen Mengen mit Reuse und Fischzaun gefangen. Zahlreiche Schweine wurden gehalten, die man zur Eichel- und Buchelmast in die entlegenen Berge trieb. Die Dorfbewohner verfügen über höchst ansehnliche botanische Kenntnisse und sammeln nicht weniger als 40-50 verschiedene Wald- und Feldpflanzen für Heilzwecke. Aus Blättern und Blüten des Dictamnus albus wird beispielsweise ein Tee gegen Brust-, Herz- und Magenleiden zubereitet. In der ungarischen Volksbotanik war übrigens der Gebrauch dieser Pflanze bereits im Jahre 1578 bekannt. Vor Sonnenaufgang sammelt man das Tauwasser aus dem Blattansatz der gegenblättigen Pflanze Dipsacus laciniatus um damit das kranke Auge zu waschen. Wurzeln des Helleborus purpurascens 40