A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 21-23. - 1978-1980 (Nyíregyháza, 1988)

Gunda Béla: Egy kárpátaljai magyar falu ethnobotanikája

rosabb. A lovak szőre a csalánmagtól tündöklő lesz. A tyúkok bőven tojnak, ha csalánmaggal etetik őket. A zsenge csalán emberi táplálék s korpával keverve a baromfiak takarmánya és orvosszere. Az ilyen korai gazdasági tudósítások befolyásolták a csalán népi fogyasztását, takarmányként való használatát. Melius Péter 1578-ban a csalán gyógyító tulajdonságait fejtegeti (Melius 1979:242). A táplálkozásban való jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint Csaplovics Jánosnak az a közlése, hogy a terchovai szlovákok tavasztól aratásig az Urtica dioica és a Raphanus raphanistrum zabliszttel és tejjel megfőzött leveleivel táplálkoznak (Topographisches Archiv des Königreichs Ungern. I. Bécs 1821. 63. L). Valerianella locusta (madárka saláta). Hasonlóan készítik el, mint a közönséges kerti salátát, „tejfellel összegyórják". Addig jó, míg a „béka meg nem nyeri" (amíg meg nem mássza). A derceniek sokféle gombát gyűjtenek. Ezek meghatározására nem volt alkalmam. Ismereteim nem is elegendők a gombák meghatározásához. A legnagyobb részüket nem láttam. Népnyelvi szempontból azonban érdemes számontartani a derceniek gombáit. A faluban a következő gombákat ismerik és fogyasztják: bokros, csúszó, files vagy fingó (korhadt fatörzsön terem), galamb, keserő, mogyoróajja, picerke, szarvas, szilvafa, talló, tinó (barna és fehér), tövis, tyúk és vereshátú. A gombászó „vesz egy utat" s megy, keresi a gombát. Nők, ritkábban férfiak gombásznak. A gyerek, aki bejáró a paphoz, ajándékul visz neki a gombából. A keserő gombát megsózzák és szenén sütik. Szokásos előbb kifőzni forró vízben, majd kimossák s hagymás zsírban, tejfölben megsütik, elrotyogtatják. A tinó, vereshátú és mogyoróajja gombát kemencében aszalják vagy felfűzik cérnára s mint az „orosz" asszonyok, napon szárítják. A friss gombát vesszőre felfűzik s úgy viszik eladni .Kedvenc étel Dercenben a káposztás paszuly, amely közé berántott gombát is tesznek. A kárpátukránok is nagy gombagyűjtők és -fogyasztók. Volócon a hölubinka, pipenke, beVuskam citkovano, hernaki, korbani, chlevo, pistraki, chrsko gombákat az erdőből kosárszámra hordják haza. Férfi, nő, gyermek jár gombászni. A gombát kemencében szárítják s kis zsákba téve a kamrában függő rudakra akasztják. Főzik levesnek, főzeléknek, amit zsírral, hagymával, borssal, paprikával készítenek el. Kenyérsütés után a kemencében fő meg. A lefejtett fakéregből edényeket, kosárkákat gyűjtésem idején Dercenben nem készítettek. De tudnak róluk. Régebben cseresznyefa kérgéből kolomp formájú edény készült, amibe gyümölcsöt hordtak. Szá37