A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 21-23. - 1978-1980 (Nyíregyháza, 1988)

Fodor István: A honfoglaló magyarság kultúrájának keleti gyökerei című kandidátusi értekezésének vitája

munkáiban), hogy a mongolok XIII. századi megjelenésével teljesen új helyzet állt elő. Itt tehát, ha nem is éles formában (kunok beköltözése), de cezúrát kell vonnunk. Fodor István dolgozata nagy számban tartalmaz értékes új részeredményeket, s ezeken túl olyan új összefüggésekre is rámutat, amelyek a téma kutatásában, nemzetközi mércével mérve, lényegesnek mondhatók. Ami Fodor kutatási módszereit illeti, kiemelném, hogy a magyar régészet legjobb hagyományaihoz kapcsolódva alkotó módon alkalmazza a komplexitást, felhasználja a régészeti adatokon túl a néprajz, az antropológia és nyelvtudomány, sőt a művészettörténet és az írott források kutatásának eredményeit is. Míg a nyelvtudományban ismeretes „Wörter und Sachen", a szavak és művelődéstörténeti hátterük összekapcsolása ilyen természetű kutatásoknál elengedhetetlen, Fodor esetében inkább „Sachen und Wörter" módszerről beszélhetünk. A tárgyi anyagban járatos régész a szakma szabályainak felhasználásával elemzi az anyagi kultúrát, de itt nem áll meg, hanem felhasználja az interpretációhoz a „szavak tudományát", s a két eredménysor szembesítésével kíván új következtetésekhez jutni. Külön ki kell emelni a vonatkozó irodalom használatát. Fodor fölényesen ismeri nemcsak a legfontosabb szovjet irodalmat, hanem a sokszor nehéz vagy alig hozzáférhető, de igen gazdag, s a tárgy szempontjából döntő fontosságú, a szovjet köztársaságokban megjelent publikációkat. Ez olyan mértékű tájékozottságot biztosít a szerzőnek, amely egyedülálló a maga nemében. Ami a disszertáció új eredményeit illeti, ezek sokszor nehezen választhatók el Fodor korábbi munkáitól, azokkal együtt értelmezhetők. Általánosságban kiemelném, hogy Fodornak kitűnő érzéke van a lényeges problémák megragadásához, s nem egy helyütt bátran vállalkozik régebbi véleményeinek indokolt revíziójára is, ami a tudomány haladásának elengedhetetlen feltétele, s a tudós személyiség fontos vonása. A dolgozat három részből áll, a harmadik két önálló alfejezetre osztható. Az első rész a magyar lakáskultúra euróázsiai hátteréből emel ki néhány lényeges kérdést. Végleg leszámol azzal a nézettel, hogy a magyarság pusztán a nomád sátor hagyományát hozta a Kárpát-medencébe. Miközben a sátor történetéhez lényeges új adatokat nyújt, megállapítja, hogy a honfoglaló magyarság magával hozta a zárt tüzelős veremlakás építési hagyományait is, s ezek szerves előzményét képezték az itt kialakuló magyar házkultúrának. A második rész megkísérli, hogy honfoglaláskor előtti török jövevényszavaink kronológiai rétegei mögé tárgy történeti hátteret rekonstru117