A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 18-20. - 1975-1977 (Nyíregyháza, 1983)

Molnár József: A félezer éves csengeri vásár krónikája

A félezer éves csengeri vásár krónikája Csenger első okleveles említése a Váradi Regestrumban

1 fordul elő 1219-ből, s ott „Villa Senguer" formában találjuk. A villa megjelölés arra utal, hogy már előbb megtelepült faluról van szó. A XIII. századból fentmaradt két oklevél azt is bizonyítja, hogy Csenger a szatmári királyi vár tartozéka, s várjobbágyok laknak benne.

2 Az 1239-ben kelt oklevélből megállapítható, hogy „villa Chenger", „terra Chenguer sitam iuxta Zomus" kétségtelenül a mai is fennálló Szamos parti nagyközségre, Csengerre vonatkozik. Ez időtől kezdve az itt birtokot szerző Káta-nemzetség egyik ágának fontos birtoka. Mivel a falu a Szamos partján s átkelőhelyen települt, ez a Szatmár megyei tekintélyes nemzetség igyekezett részjószágot szerezni benne. A Káta-nemzetség ez idő tájt vált a megyében nagy tekintélyű birtokossá, s birtokainak középpontja Csaholymonostora volt az Ecsedi-láp szélén, közel Eosed várához. A nemzetség egyik tagja: Ponyth (Poneth, Panyit) már 1235 előtt két Csengerben lakó szatmári várjobbágytól megvett kétekényi földet, de mivel IV. Béla király az elidegenített várjószágokat visszakövetelte, kiderült, hogy a megvásárolt föld is a szatmári vár tartozéka, s eladóinak kárpótlást kellett érette adni a nemzetségnek. Az 1239ből való oklevél

3 hosszú pereskedés végét jelenti, s eszerint a két várjobbágy köteles volt Ponethnak Csengerben egy nemes ülést (locus curie) átengedni és a Szamos szigetén ehhez tartozó malomhelyet. Mivel Poneth a vásárlási összeg (14 márka) egy harmadát Pósának és Lőrincnek, s kétharmadát Dénes nádornak, az ítélet meghozójának, kifizette, ennek következtében a csengeri birtok Poneth tulajdona lett. Ettől kezdve a Káta-nemzetség s a belőle kiváló Csaholymonostori Csaholyi-család birtokos lett Csengerben s a család története szorosan összefonódik Csenger történetével.

4 A Csaholyi-család tagjainak tekintélye és vagyona állandóan növekedett, s ezzel együtt emelkedett Csenger jelentősége is. A XIV. században már kiemelkedik a környező települések közül, s 1338-tól kezdve a megyei gyűlések székhelyévé válik.

5 Az alispán és négy szolgabírája számos oklevelet állított ki a helységben, s azok azt bizonyítják, hogy „in conregatione nostre generali quas habuimus in villa Chenger"

6 folynak ezek a megyei gyűlések, még akkor is, ha a keltezés „prope villám Chenger"-t mond. A gyűlést bizonyára Csengerben vagy a határában tartották, amelyeken nemegyszer maga a nádor vagy helyettese is részt vett és ítélkezett.

7 A XIV. század elején Csenger még nem önálló egyházas hely, hanem leányegyháza a vele szomszédos Jánosinak, amely helység a ma Csenger határában Jánosipusztának nevezett területen feküdt Csenger és Pátyod között. András erdélyi püspök 1322-ben november 24-én Gyulafehérváron kelt oklevelével megengedte Jánosi (de Iwanissis) János mesternek, Péter fiának, hogy Csengerben fakápolnát (capellam ligneam) építtethessen olyan 94