A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 18-20. - 1975-1977 (Nyíregyháza, 1983)

Janó Ákos: A fonó Szatmárban I.

Távozásuk után a legények az utcán újra csoportosulni kezdtek, egymás között megbeszélték, mit láttak, mit hallottak a fonóban, hol milyen események történtek. Már a következő estére is terveket szövögettek, azután szétszéledtek. Volt, aki valahol elbújva megvárta a fonó végét, megleste, melyik legény melyik lányt kíséri, kihallgatta, mit beszélgetnek. Azután a többi fonóban elmondta, amit látott és tapasztalt. Azok a legények, akik a fonóba lánnyal érkeztek, vagy a szeretőjüket látogatták ott meg, vagy éppen valamelyik lányt haza akarták kísérni, megvárták a fonó végét. A legény megfogta a lány guzsalyát, rátette lábát a guzsaly székére, vagy elvette az orsóját, a lány ebből megtudta, hogy a legény haza akarja őt kísérni. Szándékát a legény néha előre is közölte. Már a fonás alatt odasúgta a lánynak: — Én majd megvárlak, oszt hazakísérlek! Ha a lánynak tetszett a legény, helyeslően intett. Ha nem akarta elfogadni az ajánlatot, így szólt: — Nem félek én hazamenni! — Van engem, aki hazakísérjen, ne kísérjél te! Ebből a legény értett, s tovább nem erősködött. Előfordult, hogy két legény is várt egy lányra, s az lett a lány kísérője, aki jobban ügyeskedett a guzsaly körül. Ha a lány ezt észrevette, maga igyekezett köztük választani. Alkalmas pillanatban kicsit megrúgta annak a legénynek a lábát, akit jobban kedvelt, megszorította a kezét, vagy indulás előtt a szeme sarkából intett neki. Gyakran hazakísérési szándékkal az utcán várták meg a legények a lányokat. Figyelték, nincs-e a választott lánynak kísérője. Ha a várt lány párosan jött ki a fonóból, a kinti legény félreállott vagy máshoz szegődött, mással próbálkozott. Pátyodon az idősebbek emlékeztek rá, hogy 10 óra után a legényeknek már nem volt szabad az utcán lenni. Ha a bakter késő este kószáló legényt talált, „behajtotta" a községházára, s onnan reggelig nem szabadulhatott. Akinek szeretője volt, s arról a bakter is tudott, végig ottmaradhatott a fonóban, hazakísérhette a lányt. A legények tartottak is a baktertől, fél 10kor már igyekeztek haza, nehogy befogja őket. Botpaládon hazakísérés után a legények be is mentek a lányos házhoz, s beszélgettek még egy keveset. Császlóban újabban 9—10 óra felé a szülők elmentek lányaikért a fonóba, s együtt mentek haza még akkor is, ha a lánynak legény kísérője volt. Kora estétől 10—11 óráig sokat lehetett fonni, s az időből játékra, szórakozásra is telt. Tiszacsécsén azt tartották, 11 órakor már minden rendes fonó hazamegy, aki addig nem font eleget, már azután nem sokra haladt. Szamosbecsen a vegyes fonókból a fiatalok fél 11 után mentek haza, de az idősebbek gyakran még egy óra hosszáig fontak. Amikor ők is elálmosodtak, vagy lefonták a rokkáról a szöszt, feloszlott a fonó. Milotán, Kölesén, Szamosangyaloson és Szamostatárfalván 11—12 óráig is tartott a közös munka. Különösen, ha muzsikálás volt, telt jól az idő. Emlékeztek, hogy néha a kakasszó is a guzsaly mellett érte a fonókat. Ez leginkább névnapokon történt meg. A fonók tagjai az összejövetelek idején alkalmanként vagy a fonás időszakának végén, évenként egyszer, nagyobb mulatságot, úgynevezett fonóbált, kalákabált, bányikás bált rendeztek. Hermánszegen minden vasárnap este volt fonóbál, amelyen azok vettek részt, akik a fonóba is együtt jártak. A fonóbált olyan gazda rendez184