A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 18-20. - 1975-1977 (Nyíregyháza, 1983)
Korek József: Adatok a Tiszahát neolitikumához
Behajló szájú edény, középvastag falú agyagból. A perem alatt széles, mély hullámvonal fut körbe. A vállon és a hasvonalon egymás közé eső kettős hegyes bütyök. A felületet egyenletesen 1 körömmel benyomott díszítés fedi. Halványvörös, kiegészített, m: 22, szá: 20,5 cm (22. ábra 2). Talpcsöves edény, vékony falú, világos téglaszínű. Talprésze egyenletesen szélesedő, tálrésze enyhén szegletesedő. Foltokban fekete festés látszik a talpon és a tálrészen egyaránt. Kiegészített, m: 20,6, szá: 16,8 cm (22. ábra 6). Edénytartó, alja szélesedő, a csőtalpas táléval megegyező, amely 2,5 cm széles, egyenes peremmel zárul. Halvány téglaszínű, m: 9, tá: 16 cm (22. ábra 4). Félgömb alakú csésze, hasán két legömbölyített, átfúrt bütyökkel, szája szegletes. A fülek a szegletes száj átlója vonalára esnek. Vékony falú, vöröses, m: 7,5, szá: 9,2 cm (22. ábra 7). Hengeres nyakú edény, szegletes szájjal, hasán 4 dudorral, amely szegletessé teszi a formát. Vékony falú, jó kidolgozású, m: 7,1 cm (22. ábra 5). Egyenes peremű, behajló szájú tál. Felülete enyhén rapcsos, halvány téglaszínű. M: 14,4, szá: 18 cm (22. ábra 8). Agyagpohárka, hengeres testű, kissé behajló szájú, durva kivitelű, rapcsos, vörös, m: 5,5 cm (22. ábra 3). Agyagkanál töredéke (22. ábra 9). A ház legérdekesebb lelete az arcos edény töredéke (23. ábra 1). Hengeres nyakú, csúcsosodó forma. A csúcsos kiemelkedést az áll vonalát adó kiemelkedő plasztikus borda keretezi, amelynek végei ráhajlanak a peremre. A csúcs közepén arcábrázolás látható, plasztikus összeérő szemöldökívvel, középen plasztikus orral, szúrt orrlyukkal. A meglévő töredék mutatja, hogy a fület is plasztikusan ábrázolták, hosszúkás formában, átfúrással. Vörös, igen megkopott, régi törésfelületeket mutat a darab. Az arcábrázolás 7 cm hosszú, legnagyobb szélessége 9 cm lehetett. A házból került elő egy idoltöredék (23. ábra 2). Feje egyenes, arca hátracsapott, domborzata két szem mélyedését sejteti. A karokat a hegyesedő csonkok jelzik. Hengeres törzse törött. Profilja ívelt, követi a test formáját, hossza 5,2 cm. E házban is találtunk lapos aljú agyagkarika töredékeket (23. ábra 3, 4, 5). Nem tartoznak össze, különböző karikákból származnak. Előkerült egy láb alakú edény talprésze (23. ábra 6), a lábszár hengeres, meglevő magassága 5,5 cm. A kerámiaanyag legjellemzőbb sajátsága a hullámos és szegletes vonalvezetésű széldíszítmény (24. ábra) és a körömcsípéses díszítés (25. ábra). Különösen gyakori volt a lapos táltípus, amely ovális (26. ábra 1), illetőleg kerek formákban jelentkezett, fogantyú nélkül (26. ábra 2—7). Feltűnően sok volt a lángborító (27. ábra 1—8). Jellegzetes a talpcsöves forma is (27. ábra 9—11). A vékony falú töredékeken a vékonysávos festés a leggyakoribb (28. ábra 1—7). Sok a szegletesedő forma (28. ábra 12, 13, 29. ábra 15). A szerszámanyag között az obszidián van túlsúlyban, pengékkel és félkör alakú retusált kaparókkal. Kalicz N. és Makkay J. a Tiszahát területén kívül több lelőhelyet sorol a szatmári csoportba. Megkülönböztetnek egy korai fokozatot, amelyet a Körös csoport archaizáló jegyei jellemeznek. Ide sorolják a Tiszabezdéd— Servápa és a Nagyecsed—Péterzug lelőhelyek anyagát. A fiatalabb fokozatot Rétközberencs-Paromdomb, Tiszaörvény, Kenézlő, Tiszacsege-Homokbánya, Ebes, Ibrány-Bleier, Paszab-Felnémettag, Tiszacsege-Homokgödör, Tisza valk-Négy es lelőhelyek képviselik. Ide köthető a román kutatók által feltárt Ciumesti (Csomaköz) lelőhely is. 19. Kölese. A lelőhelyről a Magyar Nemzeti Múzeum néhány töredéket őriz fekete festéssel (MNM Cserépleltárkönyv 1947. 23.). A lelőhely egyezik Kalicz N.—Makkay J. 1977. 194. lelőhelyével. A cserepeket a szerzők az esztári csoport Szamos vidéki csoportjába sorolják. 14
