A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)

Novák László: A hagyományos paraszti gazdálkodás és a teherfhordás kapcsolata

A kapálás idején már vittek az asszonyok főtt ételt a határban dolgozó családnak. Ebédhordáskor a száraz dolgok: kenyér, sülthús stb. tányérra téve kendőbe került, és a cserépszilkévQl együtt vitték a munkásoknak. Az ételhordókendőt szelvétának (Máriapócs, Nyírbátor, Piricse) mondják, de kenyeres kendőinek (Nyírbátor, Piricse), kosár kendőnek (Máriapócs, Nyírgyula j) is nevezik, mert kenyérsütéskor is ezt használták. Ezt kendervászonból készítették az asszonyok, méretei különbözők. Gyakori az 57X57 cm-es kendő használata. Két féle szeluétát különböztetünk meg, annak megfelelően, hogy milyen alkalmakkor használták: az egyik rózsaszín, kék, csíkozott minitájú, vagy csak nyerskender színű. Ebben vitték a határba az ételt. A másik féle fehér, ebben kizárólag a gyermekágyas asszonynak visznek ételt, a határba sohasem (Máriapócs). A főtt ételt cserépszilkébe tették, és egy hálófélébe, a kasornyába helyezve szállították az asszonyok. A kasornya kezdetleges változata egy madzag, amellyel a szűke nyakát kötötték át, hogy kézben könnyebben cipelhessék. Gyakoribb volt a kasornya (27. kép) használata. A kasornyát (Nyírbátor, Piricse, Penészlek), fenékmadzagot (Máriapócs, Nyírgyulaj) parasztasszonyok és cigányasszonyok készíteititék, a szövőszékről lemaradt kócból, viriznekool, zsinegből összesodorták. A házaló cigányoknak egy-két kilogramm burgonyát adtak érte. A vidékiek sokszor a nyírbátori csütörtöki vásárban szerezték be. Egy háztartásban többet is tartottak. Az aszszonyok mindig arra törekedtek, hogy az ételhordó kendő és a kasornya tiszta legyen, ellenkező esetben könnyen a szemükre vetették, hogy nem becsülik a férjüket. A kasornya használata fokozatosan háttérbe szorult a gyárilag készített zománcos fómkanna, az éieles (Nyírbátor) elterjedésével. Ebben a hengeres, fogóval ellátott színes — kék, fehér, piros, drapp stb. — zománcú edényben 2—5 liter ételt tudtak a határba vinni. Ujabban a több részből álló alumínium ételhordót használják. A növények kézi erővel való kapálása sok munkát igényel. Minél nagyobb a földterület, annál több munkáskéz szükséges. A gazdáknál nagyobb földterület esetén a szükséges munkaerőt a napszámosok pótolták, de a kisebb, kevésbé módos családoknál minden munkáit bíró emberre szükség van, nem kímélhették a kisgyermekes anyákat sem. Nyírbátorban az asszonyok lepedőben nem vitték gyermeküket, de Máriapócson, Piricsén gyakrabban használták, főleg az „elesettebbeknél" fordult elő. A munkába induláskor gyermekét az édesanyja lepedővel (Nyírbátor, Piricse, Penészlek), abrosszal (Máriapócs, Nyírbátor, Nyírgyulaj, Piricse) a hátára kötözte, ha sírt, sokszor még a kapálás közben is cipelte. Aki csak tehette nem a vászonból készített lepedőifélében, hanem a gyárilag készített posztókendőben vitte gyermekét. Ezzel falvakban az asszony a hátára is felvette (10—11. kép). Többféle elnevezése él: belinerkendő (Máriapócs, Nyírbátor, Nyírgyulaj, Piricse), posztókendő, hajkáló kendő, nyakbavaló kendő (Máriapócs). A nagyobbacska gyermeket ölben, karon, a kisebbeket kendőben, sokszor még a háromhetes gyermeket is magukkal vitték a határba. Egyes esetben a kisgyermekét az édesapja kosárba ültette, és a vesszőkosár két fülén átdugott kapanyél segítségével a vállán szállította (Máriapócs). Egy esztendőiben többször is sor kerül a kaszálásra. A tavaszi csapadékos és meleg időjárás hatására kizöldellt réteket már június elején lehet kaszálni. Ekkor az anyaszénát vágják le, augusztusiban pedig a sarjút (Nyírbátor). Ha a nyár végén is jó idő marad, harmadszorra is kaszálhatnak, de ilyenkor a szénát már nem szárítják kinn a mezőn, hanem a füvet beszállítják a községibe és feletetik az állatokkal. A századunk első feléiben a Nyírbátort körülvevő füves kerteket is használták kaszálóként, de a nyírbátoriak legjobb kaszálóterülete Bátorligeten volt. A távolabb fekvő kaszálóra szekérrel mentek, a kaszát a szekérderékba kötözték le, nehogy valakit megvágjon, úgy fektették le, hogy a pengéje a saroglyán nyugodott és madzaggal rögzítették hozzá. A gyalogos erniber oldalára akasztja tarisznyáját, vállára emeli a ka94