A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)
Novák László: A hagyományos paraszti gazdálkodás és a teherfhordás kapcsolata
A parasztember szánté az egész esztendőt munkával tölti el, pihenésre még télen is alig jut idő. A fogatos gazdák télen hordják haza az erdőről a fát (1. kép), vagy vállalnak béribe fuvarozásit. 1960 előtt minden gazda 2 " rendelkezett egy bizonyos résszel a Bátorligeten elhelyezkedő közbirtokossági erdőben, ahonnan a fát szintén télidőben szállították haza. Ilyenkor egy esztendőre való tüzelőfát hordtak össze. A legfontosabb szállítóeszköz a szekér. Ma is általánosan a lőcsös vagy parasztszekeret használják, de látunk gumikerekes, nagyobb rakodóterű stráfkocsikat is. Korábban még fatengelye volt a szekérnek, az uradalomban 1945-ig még előfordultak ezek a fatengelyes járművek. A gazdák már a két világháború között is vastengelyes szekereit használtak. A zsellérek nem rendelkeztek ilyen alkalmatossággal, a tüzelőfát a szükségletnek megfelelően szerezték be az év folyamán. Szekér hiányában a hátukon cipelték haza a fát. Ez a munka nagy emberi erőkifejtést igényel, ennek ellenére mégis az asszonyokra hárult. Erre a célra 2—2,5 m hosszú, vékony kötelet használnak, melyet „U" alakra hajlítva terítenek a földre, e rápakolják az 1—1,5 m hosszúságúra összetördelt gallyakat. Kellő magasságra összepakolva a fát, az „U" alakú kötél szabadon lévő két szárát visszahajtják és átbújtatják a kötél másik végén. A cipekedő ember leül a gallyköteg mellé, és a kötél két szárát vállain átvetve a hónalj alatt köti csomóra a fát összefogó kötélhez. A súlyos teherrel nehéz felállni, ezért az ágakat a lehetőséghez képest mindig árokparton vagy lejtősebb térszínen szedik össze (2. kép). Egy hátfa súlya elérheti az 50—70 kg-ot is. A öpékedés távolsága növeli az ember szervezetének igénybevételét. Máriapócson pl. a háton történő fahordás legnagyobb távolsága négy kilométer. Mint már említettem a faihordás a szükséglet szerint történik, de vihar után, mikor a szél letördelte a fák ágait, napjában nyolc-tízszer is megfordultak az asszonyok. A tél utolsó hónapjaiban: januárban, februárban, márciusban kezdik meg a trágya kihordását a földekre. Ez a tevékenység inkább a férfiak munkáját igényli, de olykor-olykor a nők is besegítenek. Az a gazda, akii a családjával műveli a földjét, vagy a részes, aki harmadába vállal földet, maga szállítja szekerén a trágyát. A felesgazda először a saját földjére, utána a felesföldre hordja. A trágyát vasvillával hányják fel a saroglya nélküli lőcsös szekérre (3. kép). A szőlőbe is hasonlóan viszik a trágyát. Ha a trágya nagyon szalmás, egy kupacba szórják le, hogy tovább érjen, az érett trágyát viszont a szekérről folyamatosain terítik szét a földön. Az emberi erővel történő trágyahordás eszköze a saroglya (4. kép). Mindenki magának készíti el deszkákból. A szőlő trágyázásakor alkalmazzák, a szőlőtőkék közé csak ezzel lehet széthordani a trágyát, használatához két ember szükséges (Nyírbátor). A (trágyázást sokszor közvetlenül a szántás művelete követi, melynek kezdésideje az időjárás alakulásától függ. A szántás napjának reggelén az ekét és taligát a szekérderékba, vagy a szekér saroglyájára helyezve szállítják ki a szántóföldre (5. kép) A harmados embernek a föld tulajdonosa, a feles maga végzi el a szántást. Ezt a munkát kizárólag férfiak végzik, bár a világháborúk idején megtörtént, hogy az aszszonyok is megfogták az ekeszairvat, máskor legfeljebb a teheneket vezették. A szántás a földterület nagyságától függően több napig is eltarthat. Hasonlóan a trágyázáshoz, — amikor sem ételt, sem italt nem visznek magukkal, mert napjában többször is megfordulnak otthon a szekérrel — a szántás ideje alatt sem visznek főtt ételt a szántó férfinak. Reggel kenyeret, szalonnát pakol a gazdaasszony a tarisznyájába, s italt is visz magával. A tarisznya a férfi elválaszthatatlan társa volt szinte egész életén át: az iskolás kortól kezdve meglett, idős korig viselte. Bárhová ment is élelmét abba pakolta, s a vállán átvetve a hátára, vagy a szerszáma nyelére kötve vitte. Többféle tarisznyaforma ismeretes. Az egyszerűbb tarisznyákat vászonból házilag készítették, s az egyes formák megnevezésére több nevet is használnak:*! bakó (Máriapócs, Nyírbátor), tarisznya (Máriapócs, Nyírbátor, Nyírgytflaj, Piricse, 92
