A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)

Novák László: A hagyományos paraszti gazdálkodás és a teherfhordás kapcsolata

bevezetésként jeleztük is, az említett eszközök, módok szervesen tartoztak a hagyományos paraszti életmódihoz, a gazdálkodás minden mozzanatához, a társadalmi, közösségi megnyilvánulás alkalmaihoz, gyakorlatához. Ilyen tekintetben szükséges felemlítenünk azokat az összefoglaló és résztanulmányokat (pl. BALASSA Iván és 1KVAI Nándor a Zemplén-hegység vidékének földművelését tárgyaló műveit stb.), amelyekben figyelemmel kísérik az egyes mezőgazdasági munkák során funkcionáló munka- és teherhordó eszközöket is.

10 A teherhordás kutatásakor érdemes tekintetbe venni JÁVOR Katalin dolgozatát, amelyben egy nyírlugosá parasztcsalád munkamegosztását elemzi, rámutatva arra, hogy az egyes mezőgazdasági munkák alkalmával mennyire határolódik el és kapcsolódik össze a nő és a férfi tevékenysége.!! A teherhordás szorosan kapcsolódik a parasztember gazdasági tevékenységéhez, életéhez. Az egyes teherthordó eszközök vizsgálata során — attól függően, hogy milyen társadalmi és anyagi helyzetű emberek körében él még a használatuk — sokoldalú gazdasági és társadalmi viszonyra figyelhetünk fel. A teherhordás fogalmán olyan tevékenységet értünk, amikor az ember testrészei segítségével (egyszerű esetben), vagy valamilyen eszköz közbeiktatásával bizonyos terhet: tárgyat, anyagmennyiséget kisebb-nagyobb távolságra elmozdít, cipel, illetve elszállít. A teherhordás nemcsak cipekedés. Azáltal, hogy meghatározott távolságon történik, a gyalogos és járműves közlekedéssel is összefügg. „Az élet mozgás. A kultúra életében ez a mozgás a közlekedésben jut kifejezésre, amely ember és ember, nép és nép között létesít kapcsolatot." — írja Kaj BIRKE-SMITH.M A parasztember, aimikor gyalogosan vagy a szekerén közlekedik a határban lévő munkahelyére, akkor a közlekedés során létesít kapcsolatot a lakóhelye és a munkahelye között. A közlekedés alkalmával funkcionálnak az egyes teherhordó eszközök, amit a munkába menő ember magával cipel. A parasztember munkaihelyét a falu határának különböző pontjain, a település és határának egyes részein találjuk meg. Az esztendő különböző időszakában más-más helyen adódik számára munka, s így a közlekedésének iránya is ahhoz igazodik. Amikor kimegy a földjére dolgozni, megfelelő munkaeszközt és élelmet, italt visz magával. Tehát egy időszakon belül, a mezőgazdasági munkák alkalmával a munkaeszközök és teherhordó eszközök bizonyos területen funkcionálnak. A településen, és annak határán belül több mozgásövezetet különböztethetünk meg: 1. A település külső mozgáskörzete a lakóház és a ihatárban elhelyezkedő munkahely (a szántóföld, a rét, a kaszáló, a szőlő és az erdő) között jön létre. 2. A második mozgáskörzet a lakótelek és a település egyes részei és objektumai között alakul ki. 3. A lakóház és a telek tartozékaival alkotja a központi mozgáskörzetet. 4. A település és az attól távolabbra eső más vonzási központok (város, vásárhely, búcsújáróhely) között alakul ki a legtávolabbi mozgáskörzet. A dolgozatomban nemcsak az emberi erővel, hanem az állati erővel, szekerezéssel végbemenő teherhordást is tárgyalom, hiszen a teherhordás e két összetevője egységet alkot a mezőgazdasági tevékenység folyamatában, amely során nemcsak a mezőgazdasági termelőeszközök, hanem a teherhordó eszközök is funkcionálnak. Tekintettel voltam továbbá a teherhordó ember testrészeinek szerepére, a nemek közti munkamegosztásra is. A teherhordást a mezőgazdálkodás évi menetének megfelelően, a mozgáskörzetek alapján kísértem figyelemmel. A teherhordás ilyen szempontok szerinti vizsgálatát a Nyírség középső és délkeleti területén: Nyírbátorban, Máriapócson és Piricsén végeztem el, de a mozgási központok és területek megállapításakor figyelembe vettem Nyírgyulaj, Ofehértó, Penészlek és Válla j községek helyzetét is. A dolgozatomban az 1900 és 1970 közötti időszakot tekintem át, kihangsúlyozva az első világháborút követő, a két világháború közötti, valamint a felszaba90