A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)
Benda Kálmán: Kálló vára 1607–1608-ban
ben. Mindazonáltal mihelyen Isten az füvet előhozza, akkor akarunk praestálni az mi lehetséges leszen. Ahul pedig б nagyságok az élés dolgát proponálja, tetszik az nemes országnak az ebben, hogy minden rendbéli tisztviselő emberek, kapitányok, udvarbírák és minden egyebek, az kiknek kezekhez járt valami az ország jövedelmében, számot adjanak borrul, búzárul, pénzrül és azt convertálja ő nagyságok az végekre és közönséges dolgokra. 18 Nem volt tehát sem pénz, sem élelem, s Rákóczi Lajos és kallói vitézek kérő-sürgető leveleire a biztosok csak hitegetéssel tudtak válaszolni. „Kegyelmedet kérjük — írták Rákóczinak 1607. július 13-án —, Kegyelmed Bocskai fejedelemmel való conventióját küldje fel nekünk; azt értvén, mi is az Kegyelmed fizetése felől szeretettel végezünk Kegyelmeddel. Azonképpen az vitézek fizetéséről minden órában oly gondunk vagyon, hogy az б kegyelmeké is késedelem nélkül meglegyen. Az mivel elhaladott, avval el nem múlt."" De ugyanígy nem tudtak a vár karbantartásáról, a fölszerelés kiegészítéséről sem gondoskodni. Egy ízben ugyan elrendelték ágyúgolyóöntéshez négy mázsa vas Kallóba szállítását, aztán a munkácsi harmincadosnak parancsot adtak, hogy 6000 zsindelyt szerezzen és küldje a várba, Bereg megye pedig utasítást kapott, hogy bort szolgáltasson be, 20 — de hogy az intézkedéseket végre is hajtották volna, annak nincs nyoma. Kalló várának és őrségének helyzete még súlyosbodott azáltal, hogy 1607 őszén kiéleződött a helyzet a végvár katonasága és a hajdúk közt. A szabad hajdúk és a végváriak között mindig és mindenütt voltak ellentétek, a kallói vitézek és a hajdúk közt azonban kimondottan ellenséges volt a viszony. Amióta Bocskai 1605. december 12-i korponai kiváltságlevelében Kalló városát a hajdúknak adományozta, a városban letelepült hajdúk és a várbeli végváriak közt állandó viszály és háború dúlt. Bocskai már 1606. szeptemberében magához rendelte Rákóczi Lajost, aki ekkor a kallói kapitányság mellett a hajdúk generálisa tisztjét is viselte, hogy „a kállai vitézek" és „a hadak", azaz a hajdúk közti ellenségeskedés megszüntetéséről tárgyaljon vele, 21 de ahogy a későbbi események mutatják, nem sok eredménnyel. Bocskai fejedelem halála után, a kényszerű együttélésből származó rossz viszony tovább mérgesedett. A királyi biztosok, akik feneketlenül utálták és gyűlölték a hajdúkat, nemhogy az ellentétek elsimítására törekedtek volna, hanem még biztatták is a végváriakat. Ahogy a hajdúk később szemükbe mondták a velük tárgyaló nemesi küldötteknek: „O nagyságok (a királyi biztosok) ... parancsolatot is adtának az kállaiaknak és tokajiaknak, hogy mindenütt kergessenek, fosszanak és öljenek bennünket, úgyannyira, hogy még az prédikációra is fegyverrel kellett mennünk... Debrecenre az kállaiak reáütvén, tudni illik Vetési Mihály és Agárdi János, az hajdúkban megfogván, nagy láncokat, erős lakatokat az nyakukra vetvén, úgy hordozták őket utcákról utcákra." 22 Ügy látszik Rákóczi Lajos sem igyekezett fékezni vitézeit; talán sértette, hogy a hajdúk a fejedelem halála után, vele mit sem törődve, a saját soraikból való Nagy Andrást választották generálisukká. A hajdúk meg is vádolták Rákóczit, hogy „Kallóban az maga asztalánál, Elek János (hajdúkapitány) jelen lévén, tanácskozott felőle, miképpen Nagy Andrást megfoghatná valaki". 23 Rákócziban — aki Rudolf császártól 1607. novemberében bárói rangot kapott — a hajdúk az udvar emberét látták, már ezért sem szívlelték őt. 24 72
