A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)

Csallány Dezső: Avar kori páncélok a Kárpát-medencében (2. rész)

Számításom szerint, a páncél lapocskáinak száma összesen 300—330 lehetett. Ebből ma egésznek tekinthető 73, 2/3 nagyságú töredék 121, 1/3 nagyságú darab 160, a többi apró töredék és vasmorzsa. Ha a töredékeket össze nem tartozó lamelláknak tekintjük, akkor 350 egész lapocskát vehetnénk alapul. A jobb és bal oldali lapocskák arányszámát tekintve, az előző számot 360-ra kellene kiegészíteni mint feltehető legmagasabb darabszámot. Ha pedig a töredékeket egymást kiegészítő lemezszelvényeknek vesszük, úgy 280 körül lenne a páncél lapocskáinak legkisebb száma. A 360as darabszám véglegesnek nem mondható, mert a töredékek között találhatunk még összetartozó darabokat, amelyek a feltételezett legmagasabb darabszámot csökkentik; a 280-as legalsó határnál pedig azt kell tekinteni, hogy itt nem minden töredéknek van meg a kiegészítő része s így az alsó és felső valószínűségi határ szűkebbre vonható a 300—330-as darabszámra. Az ásatási megfigyelésből kitűnik, hogy a mellpáncél magas férfi csontvázával volt együtt, tehát a lapocskák száma valószínűleg közelebb állhatott a 330-hoz. A szelvénytípusok felhasználásával (3—6. kép), a kunszentmártoni páncél szisztémáját sikerült megoldanom. A rekonstrukciós modelljén (7—8. kép) a szelvények száma 302. Ha az 1. kép vázlata szerint, a váll és a nyak alsó része is védett volt, úgy egy újabb lamellasor (24 db) hozzáadásával ez a szám a 330-as felső határt közelítené meg. A kunszentmártoni mellpáncél nem egysablonú, hanem különböző típusú lapocskákból építették fel, amelyek között alakban, méretben, fűzőlyukelosztásban is találunk változatokat, aszerint, hogy az egyes szelvények milyen célt szolgáltak és a mellpáncél melyik pontjához tartoztak. Minden darabnak megvan a maga helye, minden résznek megvan a maga rendeltetése és értelme; így tehát egy avarkori páncél szerkezete nem olyan egyszerű, egysablonú és logikátlan, mint ahogyan azt az első pillanatban gondolni lehetne. A kunszentmártoni mellpáncél páratlan voltára, lapocskáinak különbözőségére tekintettel, az összes maradványait hiteles alakban kellett közölnöm (1—

XII. t., 9—10. kép), hogy az egyes lamellatípusokat, füzesi módokat, esetleg még az eddig figyelembe nem vett, de fontossá válható részleteket, szerkezeti sajátosságokat a további kutatások számára megőrizhessük. A mellpáncél vasanyaga 4,7 kg volt, a pótlólag előkerült 44 db lapocskatöredék nélkül (10. kép). A lamellákat kovácsolták, majd a szükségleteknek megfelelően látták el utólag fűzőnyílásokkal és végezték el a kijavítást és az összeszerelést. A mellpáncél lapocskáit bőrmellényre fűzték fel úgy, hogy az egyes lamellák kívülről befelé haladó sorban egymást részben fedték. A lamellasorok is részben takarták az alattuk húzódó példányokat. A bőrmellénynek nem maradt maradványa, de a mellpáncél szerkesztési módjára a megmaradt nagy számú töredékből, más analógiák felhasználásával, már helyesen tudunk következtetni. Egyes darabok felületén szőrös bőrnyomok figyelhetők meg (I. t 9, II. t. 23—25, 26—27, 111. t. 28—32, IV. t. 31—32, V. t. 43, 49, VI. t. 26), azonban ezek a nyomok nem a bőrmellénytől valók, hanem a subától, amelybe a halottat páncéljával, egyéb mellékleteivel együtt begöngyölték. A VI. t. 10 felületén, valamint a VI. t. 14 mindkét lapján vászonnyomok maradtak vissza, azonban ezek sem a páncélra utalnak, hanem fehérnemű használatára. Jobb oldali páncéllapok. (1—V1. t, XII. t. 1—14, 3. kép 1—22, 6. kép 1—5, 9—10. kép 1—2, 3, 4, 5—7, 13, 14, 24—25, 26—28, 29—30, 33—34, 36—37). 1. Sorzáró páncéllapocska a jobb külső szélről (3. kép 13 = V. t. 16). Töredékekben maradt meg (IV. t. 12, V. í. 1, 8, 16, 24, 40, VII. t. 22, 10. kép 23, 26). Hossza kb. 5,8, szélessége fent 1,9, lent 2,3, vastagsága 0,2—0,3 cm. A domborodás mértéke hosszirányban 0,2 cm. Alakja kb. hossznégyszög, lefelé szélesedő. A hat füzónyílása 6