A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)

Fodor István: Wo hat der Mönch Julianus die östlichen Ungarn aufgefunden?

innen nyugat felé. Az Os Pandó típusú emlékeket ezzel a második hullámmal hozza kapcsolatba. Os Pando. 108.) Annál meglepőbb, hogy Os Pandó leletanyagát Csongrád-Kenderföldek hunkori [IV. század második fele, Id.: Párducz M., Acta Arch. Hung. 11 (1959) 310-318, 386, I-XX. t.] temetőjének anyagával hasonlítja. A fenti elgondolás számunkra koncepciójában és részleteiben is elfogadhatatlan. — Az elmondottak miatt nem tartjuk szerencsésnek, hogy egy történelemtanárok számára készült könyvben Os Pandora mint „feltehető őshazánk" egyik településére történik hivatkozás. [László Gy., A honfoglalókról. (Bp., 1973) 53.] 63. Németh Gy., A honfoglaló magyar nép kialakulása. (Bp., 1930) 308, 330.; Ua., Magyar törzsnevek a baskíroknál. NyK. 68 (1966) 43.; Ua., Ungarische Stammesnamen bei den Baschki' ren. Acta Ling. Hung. 16 (1966) 12.; Ua., Magyar und Miser. Acta Or. Hung. 25 (1972) 293—299,; Ua., Vengerskije plemennye nazvan'ija u baskir. „Arheologija i ctnografija Baskiriji." t. IV. (Ufa, 1971) 256. 64. Tolstov, S. P., Itogi 1 perspekt'ivy etnograficeskogo izucen'ija nacional'nyh grupp N'izegorodskoi gubern'iji. „Kul'tura i byt narodov Central'no—promyslennoi oblasti." (Moskva, 1929) 158.; Kuft'in, B. A., Tatary kasimovskije i tatary—misary Central'no—promyslennoi oblast'i. Uo. 139. — A misarok származására vonatkozó fontosabb elméletek összefoglalását R. G. Muhamedova nemrég megjelent monográfiájában találjuk: Muhamedova, R. G., Tatary—misary. (Moskva, 1972) 11—17. Ld. még Ligeti L., Gyarmat és Jenő. „Tanulmányok a magyar nyelv életrajza köréből." Szerk. Benkö Loránd. Nyelvtudományi Értekezések, 40. (Bp., 1963) 230—239. 65. N. I. Vorobjev egyelőre nem tartja lehetségesnek a misarok kialakulásában részt vett különböző eredetű népcsoportok etnikai hovatartozásának pontos tisztázását. [„Tatary Sredn'ego Povolz'ja i Priural'ja." Red. N. I. Vorob'ov 1 G. M. Chisamutdinov. (Moskva, 1967) 11.] — R. G. Muhamedova szerint a misarok etnogenezisében részt vettek ugor-magyar (mocar) néptöredékek, a misarok nevében is ez tükröződik, szerepük azonban nem volt nagy ezeknek a magyar csoportoknak a misarok kialakulásában. A legfontosabb szerepet ebben véleménye szerint a volgai bolgárok, kipcsakok és valószínűleg a burtaszok játszották, (i. m. 14—17.) — G. V. Juszupov a Baskiriában élő, tatárul beszélő, ú. n. baskir—misarokat a keleten maradt magyaroktól származtatja. (Egyébként — mint arra a szerző is rámutat — Nyugat-Baskiriában is találunk Mezery, Mescerovo, Mozarovo típusú helyneveket.) ['Usupov, G. V., Vved'en'ije v bulgaro—tatarskuju epigrafiku. (Moskva—Leningrad, i960) 136—137.] 66. Györffy Gy., Napkelet felfedezése. 47. 67. Ezt a lehetőséget először igen óvatos formában A. V. Schmidt vetette fel, jelenleg N. A. Mazsitov ufai régész van ezen az állásponton: Smidt, A. V., Arheologiceskije izyskan'ija Baskirskoi eksped'iciji Akad'emiji nauk. Predvorit'el'ny otc'ot о rabotah 1929 g. „Chozjaistvo Baskiriji." No. 8—9. (Ufa, 1929) 26.: Mazitov, N. A., Bachmut'inskaja kul'tura. (Moskva, 1968) 74—83.; Ua., Proischozd'en'ije baskir (Istoriko—arheologiceski analiz). „Arheologija l etnografija Baskiriji." t. IV. (Ufa, 1971) 15—16. — A bahmutyinói műveltség lakosságának népiségi hovatartozását illetően azonban ma még nem helyezkedhetünk szilárd álláspontra. V. ö. Smirnov A. P., Arheologiceskije dannyje ... 87—88.; Fodor I., Vázlatok a finnugor őstörténet régészetéből. (Skizzen aus der Archäologie der finnisch-ugrische Urgeschichte.) Régészeti Füzetek. Ser. II. No. 15 (Bp., 1973) 72—73. 68. Merpert, N. Ja., Ugorskije (vengerskije) plemena v 'uznorusskih sfep'ah. „Ocerki istoriji SSSR." Ill—IX. vv. Red. B. A. Rybakov (Moskva, 1958) 677.; Artamonov, M. I., Istorija chazar. (Leningrad, 1962) 339.; Smirnov, A. P., Arheologiceskije dannyje... 88. 69. Németh Gyula szerint a baskíroknál fellelhető a kilenc magyar törzsnév közül hat, esetleg hét. [NyK. 68 (1966) 50; Acta Ling. Hung. 16 (1966) 21.; AEB. t. IV. (1971) 261.] — Mándokl István véleménye szerint azonban csak a Jenő és Gyarmat törzsnevünk baskir megfelelői fogadhatók el. (Felszólalása a Körösi Csorna Társaság őstörténeti ülésszakán 1973. november 22-én, amelyre szíves hozzájárulásával hivatkozom.) 76. Rásonyi L., Baskurt ve macar yurtlarindaki ortak cografl adlar üzerine. „X. Türk Dil Kurultayinda Okunan Bilimsel Bildiriler 1963' ten ayribasim." (Ankara, 1964) 105—112. — A baskiriai víznevek egy magyar nyelvből származtatható eleméről (,ér*). Ld. Kamalov, A. A., Dannyje gidronomiji к probleme etnogen'eza baskir. „Arheologija i etnografija Baskiriji." t. IV. (Ufa, 1971) 71. A régészet adatai alapján jelenleg biztosra vehető, hogy a bolgárok a VIII. század elején (esetleg a VII. század végén?) költöztek a Volga-könyök vidékére. A VIII—IX. századra keltezhető a Bolsie Tarhany mellett feltárt eddig ismert legkorábbi volgai bolgár temető. [Smirnov, A. P., N'ekotoryje spornyje voprosy... 160.; Gen'lng, V. F., Chalikov, A. Ch., Rann'ije bolgary na Volge. (Moskva, 1964) 65.] - A X. századi Balkhi nyomán Isztakhri és Ibn Haukál tudósít arról, hogy a keleti magyarok a bolgárok alattvalói: ,.A basgirtokról. Ez kétfajta van. Az egyik fajta a guzok földjének szélén lakik, a bolgárok mögött. Azt mondják, hogy számuk vagy kétezer. Erdőik védelmében élnek, senki sem bírhatja le őket. A bolgárok alattvalói.» [Czeglédy K., i. m. 290.; Ua., Keleten maradt magyar töredékek. „A magyarság őstörténete." Szerk. Ligeti L. (Bp., 1943) 166—167.; MHK. 240.] 66