A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)

Fodor István: Hol talált rá Julianus a keleti magyarokra?

Hol talált rá Julianus a keleti magyarokra? Alekszej Petrovics Szmirnov (1899—1974) emlékére A magyar nép őstörténetének egyik legbecsesebb forrása a keleti hazában maradt magyarokat fellelő Julianus barát útjáról készült Riccardus-féle jelentés.

1 A jelentés hitelességét többen igyekeztek megtámadni s a domonkosrendi szerzetes útját a legendák birodalmába utalni.2 A kételyeket azonban a szakirodalomban sorra megcáfolták,

3 s ma már aligha beszélhetünk másképp Julianus útjáról, mint történeti tényről.

4 Az utazásnak szinte minden részletét kimerítően tárgyalta a róla szóló gazdag irodalom, ezért itt fölöslegesnek tartjuk megismételni a korábban elmondottakat. Csupán egyetlen, igen fontos kérdés tisztázását kíséreljük meg az alábbiakban: hol talált rá Julianus a Volgánál maradt magyar töredékekre. A jelentésből ez nem derül ki világosan. A korábbi irodalomban az az általános vélemény alakult ki, hogy a szerzetes a Volga bal partján beszélt magyarokkal. E véleményt kétségtelenül a sokáig vitathatatlan tényként kezelt baskír—magyar azonosság feltevése táplálta. Ezért a jelentésben említett Etil nevű folyó alatt többen nem is a Volgát értették — Pauler a Bjelaját, Nagy Géza a Bjelaját vagy a Kámát

5 —, mivel a mai baskírok jóval keletebbre laknak a Volgától, márpedig Julianus a nagy Etil mellett talált magyarokat. CzegWdy Károly azonban kimutatta, hogy ez a feltevés elhibázott, mivel Julianus leveléből és Benedictus Polonus beszámolójából világosan kitűnik, hogy az Etil alatt az említett utazók kizárólag a Volgát értették. Ibn Fadhlan követ jelentésére hivatkozva pedig rámutat, hogy 922-ben még a Volga mellett is éltek baskírok, így a baskír—magyar azonosság elfogadása esetén sem kell a keleti magyarok lakóhelyét a Volgától jóval keletebbre eső területekre helyeznünk.

6 Korábban J. Bromberg,'! majd később Perényi Józsefi azt igyekezett igazolni, hogy a dominikánus szerzetes nem kelt át a Volgán s a keleti magyarokat a folyó jobb partján találta meg.

9 Perényi véleménye, hogy „ ... a leghitelesebb források szerint Julianus nem járt Baskíriában, nem kelt át a Volga bal partjára. A magyarok a Volgai Bolgár ország Volga jobbparti területén laktak. Keleti határuk a Volga, nyugati határuk pedig a mordvinok szállásterülete volt."

19 A volgai bolgár város, amelytől kétnapi járóföldre a szerzetes magyarokkal beszélt, szerinte az orosz évkönyvekben szereplő Osel volt. A később ezen a területen említett mozsarokat a tatárjárás előtt itt élt magyarok utódainak tartja.

11 Az alábbiakban a történeti és régészeti adatok segítségével igyekszünk megvizsgálni a fenti feltevést. Nem térünk ki a baskír—magyar azonosság igen bonyolult kérdésére, mivel az jelen témánktól messze vezetne bennünket. Julianus Volgán való átkelését elsősorban egy negatív bizonyítékkal szokták cáfolni, ti. azzal, hogy a Riccardus-féle jelentés nem említi, hogy a szerzetes átkelt ezen a nagy folyón. Ezzel kapcsolatban azonban elegendő Györffy György megjegyzésére utalnunk: „A Riccardus-féle jelentés — írja — attól eltekintve, hogy a hazaindulást vízi úton jelzi — egyetlen folyón való átkelést sem említ, pedig a 4500 kilométeres szárazföldi út enélkül aligha volt megtehető."

12 Helyesen hangsúlyozza Czeglédy Károly, hogy „Riehardus jelentése egy térítői útról készült beszámoló, nem pedig történeti vagy földrajzi feljegyzés. Tartalma is eszerint ítélendő meg."

13 A folyón való át55