A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)
Püspöki Nagy Péter: Rovásírásos emlékeink olvasásának elvi kérdései - Püspöki Nagy Péter: Prinzipielle Fragen des Lesens unserer Runenschrift-Andenken
Arpád-kori gyűrűk írásjegyeihez. A kérdéses edénynek a gyűrűk közé való sorolása Csallánynak ama kritikátlanságára utal, amelyet már a radocsányi kőbalta sajnálatos esetében is tapasztaltunk. Az „iK" jel alapja ugyanis a szarmata edény, mert egyedül csak rajta fordul elő olyan betűalak, amelyre CsaUány ezt az állítását építette. A hódmezővásárhelyi gyűrű „iK" jele indokolatlan konstrukció, amelyet a II—1. rész A) pontjában tárgyalunk. A felsőszemerédi felirat első szavának olvasata ellen emelt kifogás a mondottak miatt elesik, mert CsaUány indoklása: 1. a szarmata edény megfejtetlen jelén, 2. a ladánybenei gyűrűn valóságban elő nem forduló jelen, azaz két tévedéseni alapszik. A helyes olvasat tehát nem a Csallány Dezső-féle Ki/k/k, hanem KÜR. K., vagyis К ü г а к ó . Megjegyezzük továbbá, hogy a felsőszemerédi feliraton szereplő „rövid R" rovásjel a magyar rovásírás másik három legrégibb emlékén, a székelyderzsi téglán, s a Marsigli-féle rováskalendáriumban ugyancsak az úgynevezett „rövid" változatával szerepel. Marsigli következetesen és kizárólagosan csak azt a „rövid R" jelet alkalmazza mindenütt. Ezt a tényt pedig nem lehet azzal megcáfolni, hogy a „rövid R" mindenkor két egyenes törzsű betűhöz csatlakozik, mert éppen Miarsigli nyújt erre nézve számos ellenpéldát. Az „R" rovásjel hosszabbik alakja legelőször a nikolsburgi rovásábécében jelenik meg. Figyelemreméltó viszont, hogy egyazon ábécében — a kései Kapossi- és Désifélék kivételével — sohasem fordul elő az „R" mindkét alakja. Ez annyit jelent, hogy a rovásírás reneszánszának korában az írásjeleket módosították, amivel természetesen differenciáltabb betűalakokat nyertek. A felirat mester szavában előforduló „rövid R" Csallány-féle „korrigálása" ugyancsak indokolatlan 1 , mert a helyreigazítás alapját nyújtó díszítmény megvan a feliratok kezdő arab egyes fején és lábán is, amely díszít, a szimmetria elvének alapján a mesternek az utolsó rovásjel fején és lábán szükségszerűen jelölni kellett. Egyébként a „korrigált" „R" latin Y-hoz hasonló alakja a szarmata edény és az elveszett pomázi gyűrű megfelelő jelének megcáfolt olvasatán alapszik. A „korrigálás" tehát indokolatlan — különösen azért, mert az „R" „rövid" alakját hiteles forrásból ismerjük. A felsőszemerédi felirat második szavának első jelét Csallány Dezső figyelemreméltóan sajátosan értelmezte. A mi keretjelünket egyszerűen „a j betű veláris összevont alakjá"-vá nyilvánította, amely „ilyen formában még nem ismert". (NyírÉvk. XI., 290.) Nem kívánom a szerző szemére vetni, hogy a magyar rovásírás ábécéjének teljes betűsorát több mint húsz kéziratból tökéletesen ismerjük, mert ezek nagy részét a bíráló maga is kiadta. A keretjelet követő közismert rovásírásos „Ly" betűt Csallány latin „0"-nak nézi. Hasonló magyarázatokhoz folyamodott már a kúnkerekegyházi gyűrű 6-os, a székesfehérvári gyűrű 3-as és 4-es, és a ladánybenei gyűrű 8-as jelének magyarázatában. Ezt a feltételezést két oknál fogja utasíthatjuk el: 1. Ha Kűrakó János mester — a rovásírást csak hagyományból ismerve — nevén kívül semmit sem tudott volna feljegyezni, amiben erősen kételkedünk, ilyen durva hibát nem követhetett volna el, mert az évszázadokra szóló kőfeliraton mestertársai előtt és minden rovásismerő ember előtt szégyent vallott volna. A feliraton alkalmazott rovásligatúrák hosszas előkészületre, tervezésre vallanak, ami már önmagában kizárja az efféle eshetőséget, mert a jel helyes alakja iránt időben érdeklődhetett volna. 2. Ha pedig mesterünk már nem tudott volna rovásul írni, úgy bizonyára megszerezte volna a szükséges ábécét. Ez esetben viszont megnézhette, hogy melyik betűnek milyen a helyes alakja. 45
