A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 15-17. - 1972-1974 (Nyíregyháza, 1982)

Csiszár Árpád: Az ökörtartás a szatmár-beregi kisparasztság életében

Meg kellett nézni az állat elejét, hogy nem szűk, hogy elég széles-e. Ha a szügyi széles, akkor lehet rá számítani, hogy elég erős lesz és a súlya is jól gyarapodik majd. A tinó vagy ökör állásának vizsgálatánál meg kellett nézni a hátát. Szép, ha a háta, a gerincvonala végig egyenes, sinoros, hiba, ha a farok kezdete előtt lejteni kezd, csapott farú, vagy erősebb szögben lejtő, letört farú. Nagy szépséghiba, ha a derekn. nyerges, a gerince közepén behajlik. Nagyon fontos a lábak vizsgálata. A görbe lábú, sarlós állatok már a borjú párolásoknál kiselejteződtek. A vevő megnézte az állat lépését, ezért megvezettette. Súlyos hiba, ha a hátsó lábával kifelé, félkör alakú lendületet tesz, kaszál. Ha valaki ilyen tinót, vagy ökröt vett meg, már útközben kicsúfolták, hogy ezzel nem sok gondja lesz, ez kaszál magának. Nem súlyos szépséghiba, de később sok gondot okoz, ha mikor lép az állat, a lábával fúr, a lábát nem emeli fel egyenesen, hanem előbb egy kicsit fordít rajta. A használatban az ilyen állatnak a körme hamar elkopik, és akkor lesántul. A fúrás az első láb hibája. Az olyan ökröt, amelyik a lábán csavarint, fúr, vasban kell járatni, patkolni kell. A forgós lábú ökörnek a csípeje mozdul ki a helyéről, amikor lép, a csípején gödör támad. Ez a hiba attól keletkezik, hogy fiatal korában meghúzatják, súlyosabb terhet húzatnak vele, vagy egyenetlen úton rosszul lép. Súlyos hiba, aminek a felismerése vásáron nagyon nehéz, mert általában csak súlyosabb teher húzása közben látszik meg. A hátulsó láb hibája. Sokan úgy tartják, hogy ha az állat felerősödik, feljavul, a forgás megszűnik. Lehet a lába pókos, ilyenkor először a szrzó ina dagad meg, valami rándulás van benne. A daganat belül a térgyénél van. Ez először lágy pók, ez megy le a bokájára és lesz belőle száraz pók. Erős húzástól, vagy ugrástól keletkezik. A pókos lábú ökör csak levágni jó, csak olyan ember vette meg, aki meg akarta hizlalni. A nagytérdű, térgyes ökör nem szép, ugyancsak nem szép a békacombú sem, amelyiknek a combja a kiscsípeje és a térde között vékony. Hiba, ha az ökör híg forgós, a kiscsípeje libog, bizonytalannak látszik. Feltétlenül meg kell nézni, hogy a lábán nincs-e békavar. Az ilyennek a körme között, a kis körme alatt a hús kicsúcsorodott, boronálás közben a rögös, száraz földön, vagy sáros utakon kisebesedett. Ha valaki az ilyet el akarta adni, olyan időt keresett, mikor nem volt sár. Ha kevés munkában volt az ökör és száraz idő volt, a békavart nehezen lehetett észrevenni. Nem hagyták figyelmen kívül a farkát sem. Akkor szép az ökör, ha a farka csírája a hargas ináig ér és a farka vége bojtos. Ha az ökörnek a feje is szép volt, a felsorolt hibák sem voltak rajta, akkor a gazdájának büszkesége volt. A két világháború közt, amikor az amatőr fényképezés általánosabbá lett, az ilyen ökröt a gazdája, ha tehette le is fényképeztette. Sokian őriznek még ma is ilyen fényképeket és olyan becsben tartják, mint a család tagjairól készülteket. A VÁSÁR Az ökörnevelő parasztgazdaság a felnevelt ökröt több-kevesebb ideig minden esetben használta igavonóként, majd eladta nagyobb gazdaságoknak. Amint láttuk, e továbbadás ideje függött az ökömevelő gazdaság nagyságától, a kisebb gazdaságok fiatalabb korban adták el az ökröt. Az eladásnak minden esetben feltétele volt, hogy azzal a gazdaság szükséges vonóerejének folyamatossága meg ne szakadjon. Az eladás idejének megszervezésében nem volt elhanyagolható tényező a kisgazdaság takarmány-egyensúlyának fenntartása sem. Az eladás rendszerint ősszel történt. A gazda ökreivel beszántott, elvetett, azo139