A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 12-14. - 1969-1971 (Nyíregyháza, 1972)

Erdész Sándor: Fehér kígyó a magyar néphagyományban

juhász megfőzette tejbe és a tej színét akarta meginni. De a bojtár itta meg. És egyszer mondta a gazdájának, hogy a tyúkok azt mondják, hogy éhesek, adjanak neki enni. Erre a juhász megértette, hogy miért nem érti ő az állatok beszédét."

79 Csernelyen is hallottak egy ilyen emberről. ,,Az állatok beszédét úgy tanulta meg, hogy fehér kígyót főzött meg és annak a levéből megivott egy bögrével, attól kezdve értette az állatok beszédét."

80 Mondják, hogy Feldebrőn Bojtos János gazda értett az állatok nyelvén, tudott velük beszélni. ,, К öleskását főzött össze a fehér kígyó májával, s így értette meg az állatok hangját, bőgését." A gazda cselédje evett ebből a kásából, s értette, hogy mit mond a kotló a csirkéjének. A gazda azonban „lekaparta a tudományt" a cseléd nyelvéről.

81 Olthévizen ugyancsak az a hit él, hogy: aki a házikígyó húsából eszik, minden állat nyelvét megérti (MNA). Acsádon, ahol a házikígyót nem részesítik tiszteletben, ugyancsak azt tartják, hogy: „Aki a kígyó húsát eszi, megérti az állatok nyelvét."

82 Nyilvánvaló, hogy a két utóbbi helyen a házikígyóhoz és a fehér kígyóhoz fűződő képzetek összemosódtak. A fenti hiedelmekhez igen közel áll — az európai, s ezen belül a magyar meseanyagban eléggé ismert — az állatok beszéde (AaTh 670) mesetípus, melyre az alábbiak során még visszatérünk. Megemlítjük, hogy a kígyó koronájának megfőzéséről (AaTh ()72, G72A) szóló mesék, hiedelmek a magyar hagyományból hiányoznak. A fehér kígyó húsa (AaTh (573) típusú mesék Európában eléggé elterjedtek.

83 Egy ember, figyelmeztetés ellenére megeszi a fehér kígyó húsát, mely után érti az állatok beszédét. A legtöbb mese úgy folytatódik, hogy kihallgatja a hollók társalgását a ház közelgő elsüllyedéséről vagy a királynő elveszett nyakláncainak hollétéről. Tanulságos, hogy ez ,,a fehér kígyó húsa" típus — elterjedtsége ellenére — nem került be a magyar meseanyagba, ugyanakkor mint leegyszerűsödött vándormotívum a hiedelem világunk szerves részévé vált. Azt, hogy ez a motívum európai meseanyagból származik, bizonyítja az a körülmény is, hogy nálunk — az említett két adat kivételével — az állatnyelv megtanulásával kapcsolatos hiedelmeinkben (akárcsak a 073-as mesetípusban) mindenkor fehér kígyót említenek. Éppen ezért a fehér kígyó húsának fogyasztásáról szóló hiedelemkör eleve nem tartozfiat a házikígyó kultuszához. 2. A fehér kígyó gyógyító ereje. A néphit szerint a kútban, forrásban élő fehér kígyó gyógyító erőt ad a víznek. Nagygejőcön mondják, hogy: „Fehér kígyó van azokban a kutakban és forrásokban, amelyeknek gyógyító hatásuk van (MNA). Egy másik adat szerint: „Amelyik kútban fehér kígyó van, annak gyógyhatású a vize. A Madarassy-tagban volt egy ilyen kút" (Császló, MNA). Szucsán egy kútban lakott az ezüstkígyó. Az a vak ember, aki e kút vizében megmosta a szemét, mindjárt látott.

84 Kohódon jegyezték fel a következőket: Egy híres helybeli orvos kútjában is fehér csúszó lakott, „ezért volt hasznos a vize." Mindenkinek a kút vizéből kellett merítenie, s ehhez töltötte az orvos az orvosságot. Csodás történeteket mesélnek arról, hogy ez az orvos mindenkit meg tudott gyógyítani (MNA). A fehér kígyó-gyógyvíz képzettársításból adódik, hogy a gyógyfürdők gyógyító erejét ugyancsak fehér kígyónak tulajdonítják. Nagydobronyi adat szerint: „A 79 Bukovenszki Rozália gy. 1970-ben. HOMNA 80 Herczeg Lajos gy. 1970-ben. HOMNA 81 Fehér Gyula: Bíbajosok, boszorkányok Recsken és környékén. Ethn. 1937. 221. 82 Relkovic Davorka: Acsádi (Vas m.) néphit és szokások. Ethn. 1930. 51. 83 Bolté — Polivka i. m. T. 131.; Liungman i. m. 190.; Will-Erich Peuckert: Graf Isang. Beiträge zur sprachlichen Volksüberlieferungen, Berlin, 1953. 91 —92, 84 Ethn. 1901. 220. 8(>