A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 12-14. - 1969-1971 (Nyíregyháza, 1972)

Erdész Sándor: Fehér kígyó a magyar néphagyományban

iába süvít, csipog, mint a rigómadár." A kígyó sziszegő hangjáról viszont csak Szentkirályszabadján és Zsércen tesznek említést. A házikígyó hangja — nem általános felfogás szerint — időváltozást vagy szerencsétlenséget jelent. Rábapatyon a házikígyó „fütyöl, csörög, ekkor jelzi a hideg időt". Szentkirályszabadján a kígyó „időváltozáskor sziszeg a falban." Ordacsehiben azt tartják: „hogyha megszólal a házikígyó, valaki meghal a családban". Nemesvitán viszont ellenkezőleg tudják: „ha a hangját nem hallják, hamarosan meghal valaki". A fentiekből láthatjuk, hogy a néphit szerint a házikígyó általában csörög, fütyül, ezenkívül más hangokat is ad. Arra vonatkozóan, hogy mit jelent a kígyó hangja, nem alakult ki egységes elképzelés. 11. A házikígyó színe. A házikígyót túlnyomórészt fehérnek, szürkésfehérnek, ezüstfehérnek tartják, ezért — házikígyó értelemben — országszerte elterjedt a fehér kígyó elnevezés is. Ritkábban másszínű kígyókról is beszélnek. Nagylócon hamuszürkének, Ecsegen, Hernádszurdokon, Maconkén, Pányokon, Pötrétén, Szalafőn, Tibolcdarócon és Tiszacsegén szürkének, Cserkúton és Kisgalambfalván tarkának, Tácon világos rozsdaszínűnek, Becsken halvány sárgának, Bejcegyertyánoson és Dobozon sárgának, végül Kisorosziban, Komjátiban, Olthévizen, Parasznyán és Tiszasason feketének tartják a házikígyót. A fehér és fekete házikígyó ellentétéről csupán egy adatunk van: Sóváradon a fehér kígyó szerencsét, a sötét szerencsétlenséget jelent! (MNA). Kéthelyen a jó és rossz ellentéte már nem a kígyó színében, hanem a kígyó és béka között jelentkezik: a kígyót szerencsekígyónak, a békát pedig szerencsétlenségnek tartják. Annak a feltevésnek a megkockáztatásához, hogy korábban állat alakú, fehér és fekete, illetve jó és rossz házőrző szellemekről is voltak elképzelések, természetesen jóval több adatra lenne szükségünk. 12. A házikígyó szaga. A házikígyót Gajcsányán, Ibrányban, Kisgalambfalván és Vágáson fokhagymaszagúnak, Tiszacsécsén erős szagénak, Csernakeresztúron pedig tejszagúnak tartják. Általánosabb felfogás szerint a házikígyó szagtalan. 13. A házikígyó alakja. A házikígyó a néphit szerint lefeljebb két méter hosszúságú. Bejcegyertyánoson rövid testűnek, Nemesborzován fél — egyméter hosszúnak, Olthévizen másfélméteresnek, Cigándon kétméteresnek tartják. Nagylóciak szerint „hosszú, mint az ostor" (MNA). A házikígyó külső alakjáról a következő elképzeléseket ismerjük: „lapos fejű" (Becsk), „olyan a feje, mint a csukáé" (Garbonc), „taréja van" (Zsurk), „tarajos", „tarajoskígyó" (Bernecebaráti). Tiszabercelen mondották, hogy „olyan nagy fogai voltak, mint a fűrésznek. Pici taréja volt, mint a gyöngytyúknak."

69 Bükkaranyosi adat szerint „csontból van a koronája, mint a királyoknak. Piros szeme van, akkora, mint egy kétforintos."

70 Erdőhorvátiban úgy tudják, hogy a házikígyónak „a hajában nagy béka van" (MNA). A fentiekből láthatjuk, hogy a házikígyót a kígyókirályhoz hasonlóan képzelik el, tehát a házikígyót mitikus állatnak vélik. 13. A házikígyó ábrázolása. A kígyó hullámvonalas alakja a népművészetben kedvelt díszítőmotívum. Kígyóábrázolást leginkább „miska kancsók"-on, pásztorbotokon és kapufélfákon találunk. A miska kancsók kígyóalakjának eredetét, „jelentőségét — mint Domanovszky írja — mindezideig nem sikerült megoldani."

71 A 69 JAMNA 450 - 69. 3. Saját gy. 70 EA 2374. 38. Szoboszlayné gy. 71 Domanovszky György: Mezőcsáti kerámia. Magyar Népművészet XVII. Budapest 1953. 15. ' 6 81