A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 12-14. - 1969-1971 (Nyíregyháza, 1972)

Erdész Sándor: Fehér kígyó a magyar néphagyományban

élt egy vak asszony. „Éjjel a fehér kígyó mindig a lábára tekerodzött és ott aludt."

51 Drávagárdonyban a gyerek megsimogatta a kígyót (MNA). Dömsödön egy gyermeknek volt egv kígyója, madzaggal húzogatta. „Felvette a keblébe, beszélgetett vele."

52 Itt csupán utalunk arra, hogy több történet, mese és ballada szól arról, hogy a közönséges kígyót az ember kebelébe veszi, illetve a kígyó az ember kebelébe búvik.

53 Kétségtelen, hogy ez a hiedelemkör hatott a házikígyóval kapcsolatos elképzelésekre is. 9. A kígyó és a gyermek. Az eddig elmondottakban is láthattuk, hogy a házikígyó a gyermekkel barátságot tart, a gyermek tejjel eteti a kígyót. Ezeket a kígyótörténeteket a nemzetközi népmesekatalógus is számon tartja (AaTh 285. A kígyó és a gyermek). A legtöbb változatot finn, litván, svéd, dán, cseh és német kutatók gyűjtötték össze. Az alábbiakban négy magyar változatot közlünk: a. „Ezt az anyám mesélte. Kint a pusztán éltek a tetétleni majorban. Egy kislány mindég felrevitte a tányérjában a tejet, s mondogatta, hogy a bazsárral öszik. Ez így ment nyáron, de mikor hidegre fordult az idő, a kislányt nem akarta az anyja kiengedni. A gyerek meg csak sírt, hogy ő nem eszik mással, csak a bazsárral. Egy béresasszony azt tanácsolta az anyjának: Add mán oda neki, kilessük, miféle ez a bazsár! Az bizony egy kihízott kígyó vót. Agyon is csapták, de baj lett, mert a kislány beteg lett. Bevitték Szabadszállásra, ott meg is halt."

54 b. „A kígyó a kisgyerekkel együtt övött. Hallották, hogy mondta neki a gyerök: Ne ödd mög mind! Látták, hogy egy kígyó. A kiskertben lakott. Oda ment ki a kisgyerek önni. Agyonütötték a kígyót. A kisgyerek meghalt."

55 c. „A szomszéd házban volt egy kígyó a falban, az néha kukorékolt. A szomszédék kislánya minden reggel a gang falának dűlve itta a tejet. A kígyó ilyenkor kibújt a lukból és ő is ivott a kislány tejéből. Mikor elfogyott a tej, újra tejet kért a kislány, hogy a pipinek is kell. Ugy leste ki az édesanyja. A kígyót nem bántották, mert azt tartották, hogyha a kígyónak baja történt volna, meghalt volna a kislány."

56 d. „Egy néhány éves kislány rendszeresen tejet kért anyjától cicuskája számára. Kilesték és kiderült, hogy egy kígyóval itatja meg a kertben. A kígyót agyonverték, a gyerek harmadnapra meghalt."

57 A fentieken kívül még 42 — ugyancsak AaTh 285 típushoz tartozó — történetet, adatot ismerünk.

58 A magyar változatok típusképét az alábbiak szerint határozhatjuk meg: 51 JAMNA 142-67. 126. 52 EA 2809. 16. 58 Balassa i. m. 129, 524.; Berze Nagy i. m. 401 — 403.; Jóni Ferenc meséjében a fiú — a király tilalma ellenére — a kebelébe vette a kígyót és bevitte a királyi palotába (JAMNA 315-67. 291.). 54 Dunapataj, MNA. 55 Sósvertike, MNA. 56 Úszód, MNA. 57 Seppe (Jugoszlávia), MNA. 58 Apagy, Apátfalva, Artánd, Becefa, Bogyiszló, MNA; Bükkaranyos (Szoboszlai Istvánná gy.) EA 2374. 8.; Bükkszentlászló (Szoboszlainé gy.) EA 2374.; Dercén, Ditró MNA; Dömsöd (Szoboszlainé gy.) EA 2369. 16.; Drávadragony, MNA; Harkány (Ethn. 1925. 176.); Hegyháthodász MNA; Karcsa (Balassa i. m. 126.); Koppányszántó (Takács Lajos gy.) EA 2308.; Kösd MNA; Körmöcbánya (Ethn. 1898. 232.); Kunszentmiklós, Kutas, Madocsa, Makád, Mikekarácsonyfa MNA; Mucsiny (Ethn. 1910. 116.); Nagydobrony, Neszmény (Diószegi Vilmos gy.) MNA; Ózd (Vörös Ferenc gy.) HOMNA 2257.; Ormányság (Kiss Géza i. m. 156.); Pécsudvard (Szoboszlainé gy.) EA 3494. 8.; Potyond, Pusztasomorja, Rábapaty, Rigyác MNA; Somlóvidék (Ethn. 1928. 97.); Surd, Sükösd, Szalafő, Szánk, Szöllősgyula, MNA; Szászfa (Diószegi V. gy.) HOMNA 1706. 2.; Udvarhely m. (Ethn. 1898. 74.); Várdaróc MNA; Zsarolyán (saját gy.) JAMNA 438-68. 1. 79