A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 12-14. - 1969-1971 (Nyíregyháza, 1972)
Muraközi Ágota: Cifrázott pitvarok Ajakon
„kockák" mindegyike különálló zárt kompozíció, közepére dús tarka virágcsokor kerül, tetején gyakran „kakas" ül, töves és cserepes virág váltakozik meghatározott sorrendben. Az egyes kockák centrálisán komponáltak, ez azonban nem jelent egyhangúságot, hanem megnyugtató rendet sugall. Az erőteljes színezés is a kompozíciót hangsúlyozza. A padka körben fehérre meszelt, de a kemence nyílás „tévő"-je cifra. 41 A pitvar külső boltíve a legdíszesebb, két oldalán a korsókból kecsesen kihajló virágtő — reneszánszkori örökség — határozott vonalvezetésével könnyed természetességgel követi a boltív hajlását. 42 Középen fönt — képzeletbeli szimmetriatengelyt képez — a piros tükrös szív motívum (évszámmal, felirattal), vagy katolikus családnál a kereszt 43 (17—18. kép). A kezdő motívumsor és a koszorú megfestése volt a legnehezebb feladat, ezt a mnnkát minden esetben „főmester" csinálta — az előzőekben megnevezett asszonyok egyike, — míg a fal gondos lemeszelése, festése és a rozmaringos kockákba kerülő „rózsa" cifrázása a háziasszony gondja volt, aki többnyire a rózsás falitányérokról másolgatta a mintát (XVI. tábla). A cifrázást nem tekintették munkának, „dolog közben" csinálták, néha egy hétig is eltartott. A díszes pitvarban sok öröme telt készítőjének: „Csak úgy tündöklött a fal, nem győztem eleget gyönyörködni főzés közben" — mondta Takácsné. Idegenek részére sohasem vállalták, rokonoknak, jó szomszédoknak szívességből, vagy nekik nyújtott segítség (fuvar, aratás) viszonzásaképpen megcsinálták, tőlük néha napszámbért is elfogadtak. A cifrázó asszonyok, lányok igen megbecsült tagjai voltak a falu társadalmának. Л cifrázáshoz értő eladólánynak nagyobb volt az értéke, a legények szívesebben jártak udvarolni az ilyen „manír" — ügyes — lányhoz. A faluszerte ismert cifrázok hárman-négyen is összeálltak, felvállaltak egy-egy pitvar festést, így három nap alatt elkészültek, sokszor mécs világánál is folytatva a cifrázást. A boltban vásárolt „salak festéket" cipősdobozokban vízzel feloldották, s a magukkészítette lószőrpamaccsal egymást váltva mártogatták a festékbe. Mindegyikük más típusú „rózsát" festett a rozmaringos kockákba, de a váltakozó minták meghatározott sorrendben követték egymást, így a „kompozíció" végülis harmonikus egységet alkotott. 44 A szűcsbundákon látott mintákat alkalmazták a falfestésnél, de „szabad" átköltésben. 41 Ha két család lakott egy házban, mind az „első", mind a „hátsó házban" volt boglyakemence, tüzelőnyílásuk két oldalra nézett a pitvar hátsó kéményalja alatti részébe. A tüzelőnyílást a pitvar mintáihoz hasonlóan cifrázott előte (iából) fedte. (L. még: Madarasul/ László, Az „előte" vagy „tevő". N.E. VI. 1905. 297. Hagyományos háromosztatú ajaki házban a kékre festett pitvarban hasonló festett előtéket ma is látni Ajakon. 42 A koszorút „flóta"-alakúnak mondják Ajakon. 43 Gyakori feliratok: „Béke e ház lakóira", „Isten hozott", a festés dátuma, női keresztnév. 44 Kedvelt virág motívumok: „laptarózsa", „kosáros rózsa", „leveles rózsa", „koszorós rózsa", „bimbó rózsa", „pünkösdi rózsa", „bundás rózsa", (szűcsbundákon látott mintáról elnevezve), tulipán (a szokott népi ábrázolásban: három sziromból egy elölnézetben, két oldalt pedig egy-egy szirom profilban), kenyérmorzsa, nefelejcs, ördögszem, szekfű, gyöngyvirág. (A szőttesminták hasonló elnevezésűek). Alakok: „kokas", galamb, páros galamb, emberalakos figura sohasem szerepel. Egyéb: búzakalász, szőlő, levelek, bogyó, rozmaring — térkitöltő elemként — . Egyébként a cserepes rozmaring elmaradhatatlan volt az ajaki lányos háznál. A legények kalapja mellé tűzték, s a vőlegénynek, a násznépnek metszettek egy-egy szálat belőle.) Megfigyelhető, hogyan alakul át a népi mester kezén a reneszánszkori „olasz korsó", vaskos virágcseróppé, fonott virágkosárrá. Térkitöltő elemként szerepelnek: nemzetiszín zászlócskák ós szalagok. A 7 —S éves kislányok az istálló falán próbálgatták először a cifrázást, amelyet meghagytak a falon a felnőttek. 66
