A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 12-14. - 1969-1971 (Nyíregyháza, 1972)
Muraközi Ágota: Cifrázott pitvarok Ajakon
ki később a mind díszesebbé, hangulatosabbá váló stilizált virágos, emberalakos ornamentikát, amelyről az előzőekben beszámoltunk. Az addig erdős-hegyesvidéken fából építkező szlovák telepesek az Alföldön a megváltozott életkörülményekhez alkalmazkodva, szerkezeti-lényegi változtatás nélkül átvették a sövényfalú, vertfalú, nádfedelű építkezésmódot. Viszont külsőségeiben, díszítőelemeiben emlékezve a régire, igyekeztek ahhoz hasonlóvá válni. 3. Az alföldi magyarság körében szintén ismert volt a ház falának festése, különösen a füstjárta szabadkémény alját, s a pitvart díszítették kézi festéssel. A festésnek első sorban gyakorlati célja volt, a füst, a korom eltüntetését, ellensúlyozását szolgálta, s a kalocsai szállások (Homokmégy) kivételével sehol sem emelkedett művészi szintre. A 19. század második felétől, a parasztság ízlésében, művészi magatartásában gyökeres változás következett be, a tarkaság, a zsúfoltság, a talmi csillogás felé fordulással, s ez az újfajta művészi becsvágy alakítja ki a bonyolultabb rózsás, madaras falfestést is egymástól függetlenül néhány községben az ország különböző vidékén. Az ízlésbeli változás a kapitalizálódás eredményeképpen következett be, a hagyományos paraszti életforma felbomlásával a változatosabb növénykultúra megteremtésével, az istállózó állattartás elterjedésével. A belterjesebb gazdálkodás az asszonyokat és a gyermekeket mind nagyobb mértékben vonta be a termelőmunkába. Ezzel együtt kezdtek áttérni a maguk készítette igényes művészi népviseletről, bútorokról, a vásári, gyári készítésű holmikra, ami a fejlődő gazdaság adta biztonság következtében vásári fényűzéssel párosult. A Szabolcs megyei Ajak község cifra pitvarainak kialakulásánál is ezek a tényezők játszottak döntő szerepet. Ajak népi kultúrája alföldi jellegű, jellegzetesen paraszti formák között fejlődött.'5 A falu arculatát magyar, rutén, szlovák betelepülések, illetve telepítések alakították ki a századok folyamán. Az 1800-as vízmentesítés után a lakosság a földművelésre tért át a korábbi intenzív állattartásról. 26 A 19. században az ajaki határ nagy része a Huszár és a Czóbel birtokokhoz tartozott. 1895-ben 242 parasztbirtokos élt a községben. A múlt század második felétől a dohánytermesztés fellendülésével sok dohányos feleskertész telepedett itt meg. Főként Gyöngyös vidékéről érkeztek, magyarok voltak. Aratás idejére szlovákok jöttek szintén Hevesből, egy részük letelepedett itt. 27 Az idegen ajkúak hamarosan elmagyarosodtak Ajakon. A község belterületének nyugati részén a görög katolikus templomtól keletre, a hajdani Kisajakon telepedtek le. (A Berencsi, Karászi, Csukástói és Temető utcák így alkották az ún. Tótvéget, míg Nagyajak, a község keleti része a református templom környéke a Magyarvég.) Az újonnan jöttek, korábbi — Heves megyei — telephelyeikkel fenntartották a kapcsolatot, amely az ajaki viselet-, lakáskultúra alakulásában is szerepet játszott. bői, Békéscsabáról, Tótkomlósról, Orosházáról és Gyuláról Nyíregyházára. Éppen ezek a községek Békéscsaba, Szarvas, Mezőberény, Tótkomlós szlovák asszonyai tartották meg a legutóbbi időkig a házfal lábazati festésének szokását, melyet magas művészi szintre fejlesztettek. L. György Tábori, Slovenské maliarky v Békésskej zupe. Slovenskij Národopis X. 4. 1962. 517-558. 25 Ajak helynév 1290-ben fordul elő először (Oyk: Bánffy Oklevéltár 22. 1.) 1293: terra Ayak és Boss Owvk és Ayk, később Kysayak és Ajak formákban (Zichy okmt. VIII. k. 180. 1. ós IX. k. X., XI. k.) Kiss Lajos, Régi Rétköz. Bp. 1961. 12. 26 Ajak 1837-es községpecsétjén a vízi életmód korábbi jelentőségére utal a nádszál, és lápmetsző (közöttük a földművelést jelképező ekevas látható, amelyet rozmaringág fog körül.) 27 1885 — 1900 között az anarcsi Czóbel birtokra érkező taksások öltözéke tiszta fehér volt. Ekkor telepedtek le a Frisku, Feskó, Laskodi nevű családok, (özv. Szakszón Balázsné közlése Jósa András Mxizeum Adattára 28 — 67). 59
