A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 12-14. - 1969-1971 (Nyíregyháza, 1972)
Muraközi Ágota: Cifrázott pitvarok Ajakon
A Bács-Bodrog megyei szlovákok házainak homlokzata cifra, az ablakpár kányzat színes. Már a múlt század végén piktor által festett szobáikról, tornácaikról, konyháikról tudósít Matthaeidesz György. Ahol nem telik szobafestőre, ott az asszonyok fehérre meszelik a falat, a hátsó szoba mindig fehér. 13 Bihar megye néhány községében a lányos házaknál az ablakok körül a falat kékre festik. Ahol cifrázzák a külső falat, a díszítőmotívumok primitív csillagokból, körökből, szabályos vagy szabálytalan, egyenes, vagy hullámos vonalakból állnak, ritkán virágalakosak. 14 A Békés és Csanád megyéből ismert díszes lábazati falfestésről Tábori György írt elemző tanulmányt, melyben ctITcl cl következtetésre jut, „főleg a szlovákság volt az a népcsoport, amelyik pingálta házait kívülről és belülről, de hatásuk alatt egyes magyar falvak asszonyai is festették házaik falát." 15 A Kalocsa környéki szállások Homokmégy falfestésével foglalkozott részletesebb leírásban 1909-ben Nóvák József Lajos. Munkáját színes motívumrajzok egészítették ki, amelyek eligazítják a mai kutatót a díszítmény jellegére vonatkozóan. 10 Festett díszítményeket a házak homlokzatán az ablakok fölött és bent a szobákban a mennyezet alatt körülfutó szalagként alkalmazták, ritkábban az utcaajtók feletti lapos félellipszis alakú falmélyedés területén is. (Hasonló adat Pozsony környékéről is.) 17 A stilizált virágokból álló díszítmény a konyha-pitvarban volt színekben, motívumokban a legváltozatosabb. A falfestés motívumai előfordulnak a homokmégyi ,,szárvarrás"-ban és hímzésben, de mindegyikben az anyaghoz és technikához művészien alkalmazkodnak. Nóvák véleménye szerint azonos értékű népművészeti teljesítmény került ki a hornokmégyi asszonyok, lányok keze alól mindhárom „műfajban". Primitívebb falfestési mód ismert a nagykunsági tanyákon. „Nyáron, amikor a lóhivesen áll a jószág, tisztára kitakarítják a pitarólat, végigmeszelik a falakat, a gerendázatot, a jászolt és világosabb festékkel legtöbbször mésszel szóles nagy foltokat raknak a frissen festett falakra és jászlakra". 18 Egyes helyeken a szobát és a 13 Matthaeidesz György, Bács-Bodrog vármegyei tótok. Ethn. IX. 1898. 217. 1. 14 Vendé Aladár, Bihar vármegye népe. 213 — 214. (Az ablakok körül díszítik a falat. Vizesgyán, Somogy-Uzsopa, Poklusa, P-Hodisel, Oláh-Apáti, Krajova, Kimpány, Bélrogoz, Sástelek, Kardó és Higymádfalva községekben. Színes cifrázás Nagy-Tótfalu, Kis-Almás, Gyires, Sólyom, Rontó, Petegd, Ó-Szent Miklós, Kumanyesd, Fonaca, Cséffa, Belényes-Örvényes, Bél-Örvényes, Árkus, Agris, Szerkó, Hájo, Ér-Kenéz, Csehe ós Szakái községekben. L. még Bihartorda) Magyarság Néprajza I. (Szerk.: Bátky Zs. — Győrffy I. — Visky K.) VIII. tábla.) A képen látható pitvar váll magasságtól valószínűleg mészfoltokkal díszítve. Az alapszín sötétebb. A Hajdú-Bihar megyei Konyár községből is vannak adatok a fal festésére. Molnár Gyula, A paraszti lakáskultúra fejlődése Konyáron. 1968. Déri Múzeum Adattára. 50. Debrecen. 15 Tábori György, Békés és Csanád megyei szlovák festőasszonyok. Békési Elet. V. 1970. 3. 430. Békés megye szlovákok lakta községein — Békéscsaba, Szarvas, Mezőberóny, Tótkomlós — kívül, a szomszédos volt Csanád megyei szlovák községekben is festettek az asszonyok: Pitvaros, Csanádalberti, Ambrózfalva, Nagy bánhegy es. 16 Nóvák József Lajos, Homokmógy népi művészete N. E. X. 1909. 153 — 166. Sajnos a Magyarország vármegyéi és városai c. sorozat képanyaga nem nyújtott a szűkszavú szöveghez megfelelő kiegészítést a házfalak festésére vonatkozóan. L. még Mesterházi Lajosné, Kalocsa vidékének népi festészete. 1958. kézirat Eötvös Loránd Tudományegyetem Budapest. Néprajzi Intézet. 17 Gbely — Pozsony környéke — 19. sz.-ból festett boltozat utcaajtó felett, L. Foltyn: i. m. 158. kép. 18 Vargha László, Tilalmasi tanyák építkezése. Bp. 1940. 59. 1. 57
