A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 12-14. - 1969-1971 (Nyíregyháza, 1972)

Németh Péter: Borsova határvármegye természeti földrajza

GYÖRFFY nemcsak a frank, de a szláv minta átvételének lehetőségét is elutasítja azzal a megokolással, hogy „a magyar vármegyék szláv zsupákra nem vezethetők vissza, mert a Duna két partján fekvő magyar vármegyék, pl. Győr, Komárom és Esztergom 89(> előtt felerészben a Morva birodalomhoz, felerészben a frank fennhatóság alatt lévő pannonszláv fejedelemséghez tartoztak."

8 Végül mindkét nézet képviselőivel szembeállítja iij elméletét, amely szerint „a vármegyének a nemzetiségi szállásterületből, ill. a várral rendelkező nemzetségfő uralmi területéből való alakulása minden olyan megye esetében levezethető, ahol a birtokviszonyokat és a nemzetségi hagyományokat ismerjük."

9 A kiragadott szemelvényekkel tulajdonképpen érzékeltetni akartuk a mai marxista történetírás két uralkodó nézetét, amely között számos, néha a kettőt egymáshoz békíteni kívánó vélekedés foglal helyet.

10 Bizonyos azonban, hogy a nézetek sokrétűségéhez képest csekély írásos forrásanyag a jövőben sem fog növekedni, ezért közös jellemzője valamennyi álláspontnak az a kimondott, vagy elhallgatott óhaj, amely szerint a társtudományok, főképp a régészeti kutatómunka, döntő adatokat szolgáltathatnak e vitában. Mintegy negyedszázada merült fel a középkori régészet igazán kimagasló művelésének az igénye." Ha az elmúlt két évtizedben végzett régészeti feltárások színtereit s azon belül eredményességét nézzük, megfigyelhető e tudományág egyre érzékenyebb reagálása megoldatlan történeti kérdések iránt.

1

'

2 így kerülhetett sor a X —XI. századi magyar társadalom régészeti emlékanyagának elemzésén belül, a megyerendszer kutatására is. Árpád-kori megyéink kialakulásának vizsgálata közben régészeti eredményekre mindezideig nem támaszkodtak, de megfelelő feltárások hiányában nem is támaszkodhattak. Jogosnak érezzük ennek alapján mondani, hogy egy Árpád-kori vármegye — jelen esetben Borsava — létrejöttének, két és félszázados múltjának elemzése során, e munka kísérli meg elsőízben jobbára régészeti forrásokra építeni megállapításait. Erre a módszerre egyébként, a tatárjárással felbomló, s nemcsak nevében, de területileg is újjászülető vármegye 1241 előtti írásos forrásainak mennyiségét tekintve, egyenesen rá is vagyunk kényszerítve. Az Árpád-kori Borsóvá határmegye (marchia) a Kárpát-medence északkeleti részén feküdt (12. kép). Területére, kiterjedésére nézve már kezdetben sem volt egységes álláspont, mint ezt ВОТ К A Tivadar sorai bizonyítják: „tudósaink Borsovát és Bereget egy vármegyének tartják, s a két nevet synonimának veszik. Ezen vélemény némi részben való, de nagy részben valótlan."

13 Nem kívánjuk azonban e múlt századi vitát ismételten felújítani, ugyanis Bereg megyéről írott történeti földrajzának bevezetőjében GYÖRFFY György biztosan szögezhette le: „A XIII. századig fennálló Borsóvá megye területét a megyemegjelölésekből, a borsovai várbirtok elterjedéséből és a borsovai esperesség kiterjedéséből pontosan megállajuthatjuk. "

u A felsorolt forrásokból egyértelműen kiderül, hogy Borsóvá megye nemcsak a későbbi Bereg megyét foglalta magába, de a Tiszától nyugatra és délre elterülő Felső-Szabolcsot, a későbbi kisvárdai alesperesség területét is. 8 GYÖRFFY 1958: 42. a GYÖRFFY 1958: 46., hasonlóképp GYÖRFFY 1963: 494., 836-839. Györffy véleményét fogadja el BARTHA 1968: 147. 10 Pl. VÁCZY 1958: 334. 11 Összefoglalva ld. MÉRI 1948: 12 CSATÁRI-MÓCSY 1969: 227-265. 13 BOTKA 1870-72: 396. 14 GYÖRFFY 1963: 522. 46